Örvös ludat láttam

Bizony ám, örvös ludat láttam!!! Miért is olyan nagy szenzáció ez?

Személy szerint nekem azért, mert életemben először láttam ezt a madarat! Viszont a Fertő-tájon is ritkaságnak számít, így leírhatatlan az a boldogság, hogy megfigyelhettem ezt a csodás “matt-fekete”,  elegáns madarat!

Sajnos saját fotó (még;) nem sikerült, mert idő előtt elrepült. De íme egy profi fotó erről a fajról és talán mindenki érti, miért vagyok/voltam “besózva”! Talán elfogultságom teljesen megalapozza ez a fotó:

Dark-bellied Brant Goose Branta bernicla bernicla at Cley Norfolk.

Mai nap “kinéztem” Mekszikóba, gondoltam madarászok egyet. Készítettem is egy videó felvételt, amint épp leszállnak a nagy lilikek. (Ezt talán többen láttátok is a facebook oldalon-  a technikán még van mit javítani. Rajta vagyok!)

Ott álltam a Borsodi dűlőn és Végh Gyuri juhász- barátom odajött hozzám, amint épp a rackanyájat őrizte. Nagy kikerekedett szemekkel és gyermeki érdeklődéssel nézett bele a KOWA spektívbe!  Épp, hogy megmutattam neki a bütykös ásóludat…nézem csak..hoppá!!!…ez valaki más a lencse túlvégén! Ismerős volt a madárhatározóból. A madár alig nagyobb egy récénél, 1,2 kg testtömegű és 56-61 centiméter nagyságú, szárnyfesztávolsága 110-120 centiméter. Tehát nem nagy lúdról van szó. (Forrás: wikipedia.com)

A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor megláttam! Gyorsan megnéztem a madárhatározóban, hogy valóban az-e  amire gondolok; addig Gyuri nézte…és ő is “elhűlt” a madár szépségén! Aztán azonnal hívtam Hadarics Tibort, a Fertő-Hanság Nemzeti Park kollégát, madarászt. Nagyon örültem, mikor mondta, hogy látott a napokban az osztrák részen egy egyedet. Talán ez ugyanaz az állat, amit ő is látott. Ez is csak igazolta, hogy nem tévedtem. Itt szeretném megköszönni Tibornak, hogy a birding.hu a Terepmadarászok honlapján feltüntette az én megfigyelésemet is. Nagyon jó érzés résztvenni ebben!

Kérte próbáljak készíteni képet, – de mint említettem –  mire sikerült volna; pont elrepült. Sebaj!Talán még itt időzik a környéken és sikerül készíteni róla egy közeli fotót a KOWA spektíven keresztül.

A madárról nyomtatott irodalmat szinte nem találtam, így kutakodtam még az interneten. A következőt írják róla:

“Az örvös lúd a sarki tájak lakója s a föld legészakibb részein fészkel. Így Grönland északi vidékeitől a Spitzbergák, Ferenez-József föld, Novaja-Zemlja, Taimyrföld felé terjed a Grinnel földig, hol a 82° 33° é. szél. alatt találták fészkelve. Kietlen hazájából tél felé százankint vonul a hollandi, észak-francziaországi, dán tengerpartokra, úgy a Keleti-és Északi-tenger partvidékeire, ritkábban Közép-Európa belsejébe is. Hazánkban többször észlelték. (..)A Fertőn JUKOVITS szerint igen ritka, de néhányat mégis szerzett;* FASZL ugyanitt Hegykőnél 1879-ben novemberben látta.* DOMBROWSKI írja,* hogy 1886 decz. 6-án bátyja a bécsi vadaspiaczon vett egy  példányt, melyet szintén a Fertőn lőttek; ez a nemz. múzeumba került. 1887 márcz. második felében két csapat tartózkodott a Fertő délkeleti részein, (Mexikónál); egyikben 19 db, másikban 21 db. volt Márcz. 19 és. 24-én egy-egy darabot el is ejtettek közülök.” (Forrás: Magyarország madarai – Írta: Chernelházi Chernel István, Képekkel ellátta: Nécsey István Intézte: Herman Ottó, Budapest 1899. Franklin Társulat Nyomdája)

Ebből a szövegrészből láthatjuk, hogy ezt a fajt megfigyelték már itt a Fertőn sokkal korábban is, és nem kis létszámban!(Friss adatok hamarosan!)

A Magyarországon ritkán előforduló, védett örvös ludat csak vonulási időszakban figyelhetjük meg, nálunk általában télen. E faj előfordulása is bizonyítja a Fertő-Hanság Nemzeti Park természetvédelmi kezelésének eredményességét. Így – több mint nyolc ezer kilométerről érkező különleges vonuló madárfajok, köztük az örvös lúd is  – zavartalanul pihenhetnek és táplálkozhatnak a Fertő-tájon.

Mutatok pár térképet és képet, hogy hol is fészkel ez a faj, hogy el tudjuk képzelni, hogy micsoda eszméletlen távolságot tesz meg, elvándorolva a tundra jeges időjárása elől.

 

 

 

 

 

 

Talán így mindenkinek érthető, hogy miért is olyan nagy dolog az, hogy itt a mi kis hazánkban egy örvös lúd landolt. Mint láthatjuk a birding.hu oldalon többet is láttak a napokban, ami külön öröm! 🙂

Azt írják még az örvös lúdról, hogy “(..) a sarki tengerek kietlen partjain költ-legmagasabb sarki körig. Itt a szűkösen termő tengeri növényzetből él. Telelőterületén kedvelt tápláléka  a tengeri fű.” (URANIA ÁLLATVILÁG -Madarak, 93.oldal, Gondolat Kiadó, Budapest 1972) Igaz, tengeri füvet errefelé nem talál, de láthatólag jól érzi magát ezen a vidéken is. 

Pár fotó még az örvös lúdról fészkelőhelyén:

Forrás: http://www.nhptv.org/natureworks/brant.htm OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Repülés közben Nagy-Britannia partjainál:

Forrás:http://www.warwickshirewildlifetrust.org.uk/species/brent-goose

Remélem ezekkel a képekkel és térképekkel még inkább felkeltettem az érdeklődést!

Télen is vannak programok, figyeljétek a honlapot ill. facebook oldalt!

Remélem látok még örvös ludat az idén, sőt programjaim során is megmutatja magát!

Látjátok:  valóban ismét bebizonyosodott, hogy “a természet nem ismer határokat” még ha több ezer kilométerről is van szó!

Szeretettel üdvözöllek benneteket:

Dia

Gondolatok november elsején

November elseje.Mindenki rohan. Siet. Autóba ül. Mentőautók szirénája töri meg a látszólagos csendet…

Ma

én,

viszont vágytam a csendet, az igazi nyugalmat, hogy megtaláljam a természetben az üzenetet…és megkaptam.

Mi emberek mindig sírunk az elmúláson. Pedig az elmúlás valaminek a kezdete. Hogy is értelmezi ezt a természet?!

Elpusztul, lebomlik más élőlényeknek életet ad és tovább él!Más formában- egy rovarban egy gombában egy madárfiókában…és így tovább.

A természet arra tanít minket, hogy az elmúlás a kezdet is egyben. Ha el is múlunk, jönnek mások…és lesz ÉLET! Olyan csodálatos dolog ez, amit már az ókorban kutattak kerestek, nagy tudósok mint Da Vinci….és nem ért a “végére”…, hiszen nincs is….

Mi, emberek mindig az apokalipszistől rettegünk, hogy “jaj mi lesz ha vége lesz a világnak!” Emberek! Ébredjetek. Nem lesz vége, csak a mi fejünkben van ez… az élet megy tovább.

Szomorkodunk a természet pusztításán – és jogosan..- de ne higgyük azt, hogy nincs tovább! A Föld él és ha egyszer úgy “áll a szénánk”, hogy már nem érdemeljük meg ezt a “paradicsomot”, akkor “levet magáról a bolygó”- hogy egy kedves ismerősöm gondolatával éljek…-  és új életet szül!

Nekünk egy dolgunk van: csodálni! Megmutatni másoknak, fiatalabb és idősebb generációknak továbbadni és hagyni, hogy átjárjon az őszi avar illata vagy épp egy bokorban ugráló ökörszem látványa, ami felér MINDENNEL!

És akkor rájövünk….

Lássunk és értsünk: minden ami körülöttünk van, amik vagyunk magunk is, az az ÉLET nagy csodája!

Nézzünk másképp a halálra ezen a napon is….a halál nem a vég! Több vallás is megfogalmazta, akár örök élettel vagy reinkarnációval… 

MI mit látunk, mit élünk meg!MI magunk is csodák vagyunk, értsük ezt meg és ha el kell hagynunk ezt a csodát egyszer, akkor is továbblétezik az ÉLET.

Lerovom tiszteletem az ÉLET előtt, hogy ennyire csodálatos, hogy megfogalmazni nem tudom és csak nézem az őszi avart, ahogy zsizseg és zsibong – miközben loholunk a temetőkbe jópénzért vásárolt koszorúinkkal….- és úgy érzem, nem tudok semmit, fel nem érem ésszel, hogy MI annyit ártunk nap mint nap a környezetünknek, és a természet , az ÉLET utat tör magának és akár girbegurbán, akár csak az út szélén vagy éppen a beton kellős közepén de él…és MI csak állunk értetlenül, hogy hogyan??…

Emlékezzünk, álljunk meg egy pillanatra…..

de ne felejtsük el a természet üzenetét:  a halál nem a vég, hanem a kezdet!

Kimondhatatlan hála van a szívemben….köszönöm, hogy élet vagyok

Érezzétek ti is mindannyian, akik éltek, hogy ti is az ÉLET csodája vagytok.

Talán megbocsátjátok hogy nyitottabban és talán picit szentimentálisabban beszéltem erről, de ezek a gondolatok forogtam bennem miközben a LÉS erdejének csendjében jártam…

 

Szeretettel:

Dia

SDG

A természet nem ismer határokat.