A nyeremények felajánlói között van minőségi szolgáltatók és kézművesek vannak!
Részleteket olvass itt: https://fertotajtura.hu/fotopalyazat/
Fotópályázattal indítjuk a szezont
Szerző: fertotajtura
Meglátogatott Edo
Avagy amikor két vörös összejön
Edot, név szerint Téglás Editet többen ismerhetitek, hiszen írtam már róla korábbi bejegyzésemben; amikor is RenKával együtt megvendégeltek bennünket egy lovaskocsis túra során műhelyükben Fertőszéplakon. Itt láthatod a fotós beszámolót erről.
Edo felhívott a múlt héten, hogy a családját és közeli barátait el szeretné hozni egy madarászatomra, mert már olyan sokat mesélt már rólam nekik. Jó alaklomnak tűnt, hogy csináljunk egy úgynevezett “promo” magyarul reklám – túrát. De ezekben mindig az a legjobb, hogy – egyáltalán nem gondolunk erre – és közben jól érezzük magunkat.
Rengeteg madarat láttunk – habár sokan azt gondolhatják, hogy szeles 5 fokban nem “mozog” semmiféle állat – ők bizony tévednek.
Gondoljátok csak el; a nagylilikek (Anser albifrons), akik nálunk telelnek, a nálunk uralkodó téli időjárás – nekik szinte nyaralás a szibériai -40 vagy akár -50 Celsius fokokhoz képest. A Fertő -táj fészkelő madarainak némelyike már elindult haza – dél felől. Azok a vándormadarak, akik pedig március – április környékén nálunk vendégeskednek, azok repülnek tovább északra a skandináv vidékekre, hogy fészket rakhassanak.
Milyen madarakat láttunk? Szemmel látható, hogy vannak már kettecskén nyári ludak, hamarosan fészket raknak a nádasban és láthatjuk totyogó kis libuskáikat.A nagy lilikek pedig hamarosan elköszönnek a Fertő-tájtól és elindulnak észak – keletre, a messzi Szibériába.
Nem kellett igazán mondani, hogy miként madarászkodik egy profi
“Hipp, hopp elbújtak a gyerekek a száraz fűben!”
Amikor fenn voltunk a kilátóban, közvetlen közel elhúzott mellettünk három bütykös hattyú, de olyan gyorsan bukkantak fel, hogy lemaradt a kép. Fantasztikus élmény volt! Jellegzetesen “sípolva” repülnek. Ilyenkor kommunikálnak egymással. Szerintem csak adja az egyik az ütemet, hogyan csapjona szárnyával.
Láttunk rajtuk kívül, fenyőrigókat, seregélyeket amint a fűben keresgéltek élelem után. Ilyenkor gyommagvakat fogyasztanak, hiszen a rovarok 5 fokban ki se dugják az orrukat ilyen időben.
Csapatostul repkedtek körülöttünk nádisármányok – még téli tollazatban, nagyon édesek voltak, ahogy a földes úton ugra – bugráltak. Belinkelek ide egy MME -s linket, így bővebben olvashattok róla. Sajnos képet nem sikerült készíteni róluk, olyan kis izgágák. Illetve a mezei pacsirták is elkezdték próbálgatni hangjukat, és már most bemutatták “zuhanó – repülős” produkciójukat.
A kóstoló már nagyon ránk fért, mert a kilátóban nagyon szétfújt minket a szél. Hála Istennek, a Fertő-Hanság Nemzeti Park helyezett ki fedett ülőalkalmatosságokat is, így védve voltunk picit a széltől. És elfogyaszthattuk Edo íncsiklandozó lekvárjait / krémjeit, Vámosi Orsi kovásszal készített kenyerével.
Beszéljenek hát a képek:
Ezek voltak a “még vállalható” kategóriájú képek. El kell fogadjam, hogy nem leszek olyan fotogén, mint Edo. De mit számít, ha az embernek emlékeiben ott marad a jókedv és kacagás, a madarak röptének látványa, a tiszta levegő és a finom Fertő-táj lekvárjainak íze és zamata!
Így ajánlom Edo mesterműveit! Találkozhattok vele a szezonban minden hónapban egyszer meghirdetett programomon – 2021-es programpontokkal – már foglalhatóak! Klikk ide!
És ne feledjétek: mindig járjatok nyitott szemmel, nyitott szívvel, mert a természet nem ismer határokat!
Szeretettel:
Dia
A vírushelyzetre való tekintettel; minden szabályt betartottunk. Távcsövek is mint mindig le voltak fertőtlenítve.
Környezettudatos ajándék
Lepd meg szeretteidet élménnyel!
Hamarosan itt a karácsony és még nem tudod mivel lepd meg a családodat?
Ez egy picit a reklám helye, de inkább kezdem a leges legelején….
Azt gondolom, hogy a koronavírus – helyzetből tanulhatunk valami egészen fontosat. Hogy az anyagiak nem számítanak, amikor sokak örülnek, ha van egészségük! Van egy német közmondás, amit édesapám emleget sokszor:
“Az egészség nem minden, de egészség nélkül a MINDEN, egyenlő a semmivel.” Arthur Schopenhauer
Miért hozom fel pont EZT a közmondást pont karácsony előtt? Azért mert most figyelünk! Jön a karácsony! Mindenki izgatott – jó és rossz értelemben. A média ontja ránk a reklámokat! Mindenki megrohamozza az üzleteket, a webshopokat és rendeli ” orrba – szájba” a “cuccokat! – Bocs a kifejezésért—
Ébredjünk már fel – ha már itt a vírus, akármilyen vitatott is – hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk egymásnak, az az IDŐnk!
A becsomagolt ajándékok eltörnek, tönkremennek, szemét lesz belőlük – hacsak nem vigyázunk rájuk…És ott van a csomagolás, amit azonnal eldobunk, ahogy kibontottuk az ajándékunkat! Nem beszélve az egyenként rendelt kis dobozkák, amik mire a kezünkbe kerülnek több ezer kilométert utaztak (!!!!) a hatalmas teherszállító hajókon vagy repülőkön, amik mint tudjuk a legszennyezőbbek a légszennyezettségünk toplistáján! Befolyásolva elég keményen a klímaváltozást!
Kemény szavak? Igen, azok. TÉNYEK nagybetűkkel! De értsük meg végre, hogy a gyerekünk, apukánk, anyukánk, szeretteink, rokonaink…stb. nem attól lesznek boldogok, hogy megvesszük nekik a huszonnyolcadik tusfürdő csomagot, vagy a barbibabát….
Hanem: az okoz örömet, ha egyáltalán leülhetünk egy karácsonyi ebédhez vagy vacsorához és örülhetünk egymásnak!! Mit meg nem adnék, ha az egész “pereputty” családunk békében le tudna ülni egymással és még ha a nagyink is élne…..Nosztalgiázom…és most értem meg mit jelent az a szó..hogy IDŐ….Átértékelődnek a dolgok….
Idén, amikor karácsonyra készülünk, gondoljunk közben erre és a Földünkre…biztassunk másokat is- hogy csendesen – stresszmentesen – nem össze-vissza vásárolva minden kacatot készüljön az ünnepekre….
Hogyan tudnánk mégis “környezet -KÍMÉLŐ” ajándékot adni szeretteinknek?
- készíts ajándékot – akár ehetőt pl sütiket – de ha nem vagy épp egy Borbás Marcsi akkor vegyél hazai termelőktől – őket most nagyon érinti ez a vírus okozta helyzet
- vásárolj helyi termelőtől – telis tele van a facebook és instagram helyi termelők reklámjaival – fantasztikus milyen kreatívak az emberek!
- ezzel támogatod az ő családját, támogatod további kreatív munkáját is – ami a szenvedélyük!
- vegyél ajándékutalványokat – amelyeket helyi szolgáltatók ajánlanak- a következő hetekben ajánlani fogom a Fertő-táj termelőit, kézműveseit, szolgáltatóit (figyeld itt blogomat illetve a facebookot)
- helyben termelt és készült termékek – vagy legalább hazánkban készült termékeket részesítsd előnyben #vegyélhazait
- nem huszonnyolc papírba, hunagrocellbe csomagolt ajándékok kerüljenek előtérbe
És itt utolsó sorban ajánlom jómagamat, ajándékutalványaimat, amikról itt olvashatsz részletesebben: https://fertotajtura.hu/elmenyutalvany/
Köszönöm, hogy elolvastad és továbbítod! Induljunk és mentsük meg a Földet, a helyi / hazai szolgáltatókat, termelőket, kézműveseinket!
Békés és tartalmas készülődést kívánok idén karácsonykor!
Szeretettel: Dia
Nyári visszatekintő, avagy Edó és Renka kóstolója
Tartozom még egy kóstolós program bejegyzésével. Ezúton most ezt pótlom. Egy kicsit szeretnélek felmelegíteni így benneteket ezen a hűvös őszi napon.
Augusztus 22-én lovaskocsira ülve – mint máskor is elmentünk Lászlómajorba, megtekinteni a Fertő-Hanság Nemzeti Park bemutató majorságát. De ezúttal odafele menet; meglátogattuk Fertőszéplakon Téglás Editet (Edó) és Kis – Szabó Renáta Katalint (RenKa) újdonsült műhelyében.
Mindkettőjüket már régebbről ismerem, és nagyon megörültem, amikor örömteli izgalommal újságolták, hogy egy közös alkotó műhelyet készítenek elő. Pont beszélgettünk egy közös Leader Védjegyeseknek szervezett tanulmányúton, a jövőbeni kóstolós programokról, így megkértem őket, hogy prezentálják a termékeiket. Mivel nekem szívügyem a helyi termelők kiváló minőségű termékeinek bemutatása, így nem volt kérdés, hogy a kóstolós paletta az ízletes lekvárokkal illetve finom szörpökkel bövül.
Annyiban volt más a program az előzőekhez képest, hogy most a kóstolót megszakítottuk egy fertőszéplaki kiruccanással és meglátogattuk a lányok “újdonsült”műhelyüket.
Edó különleges lekvárjaival és pesztóival várt minket. A rumos meggylekvár és a mákos baracklekvár Edó kreativításáról tesz tanúbizonyságot. Míg meg nem kóstoltuk, nem is gondoltuk volna, hogy ennyire passzolnak ezek az összetevők egymáshoz. A bazsalikomos pesztó és cukkinikrém – aki szereti ezeket, annak nem kell mondanom, hogy micsoda ízkavalkád fogadott minket. Talán némelyikötök emlékszik is egy megosztásomra a karantén idejéből, amikor erről posztoltam. Nagyon szeretem a cukkinit, mert rengeteg felhasználási módja van. A krémje pedig egy reggelinél, szendvicsbe vagy vacsorához kitűnő választás.
RenKa szörpjei attól különlegesek, hogy mézzel illetve nyírfacukorral édesíti meg azokat. Ettől nem túl édesek, aminek óriási előnye, hogy ha megiszol egy pohárral, nem leszel utána ismét szomjas. Hanem az igazi bodza illetve akác ízt érzed. Saját kezüleg szedett bodzából és akácbólkészített bodzaszörppel és akácszörppel várt minket. A lovaskocsikázás közben eléggé megszomjazott a társaság, így igazi felüdülés volt számunkra az “üdítők”. Ugye milyen szép a magyar anyanyelvünk?! Figyelj csak, hogy is mondjuk: “felüdít”, “üde és friss leszel tőle.
Lehet néhányan azt gondoljátok túlzok. De én tudom, hogy ezek a termékek nem csak hogy finomak, de “tiszták” is! Mit értek ez alatt? Nincsenek bennük egészségre ártalmas tartósítószerek (pl. nátrium benzonát), nincsenek “agyon – cukrozva”. Helyi termékek, nem kellett messziről beszerezni az alapanyagot sem, mert itt a Fertő-tájon növekedtek ezek a növények.
Ismerem a csajokat és látom, hogy fantasztikus szenvedéllyel és Isten adta kreativitással készítik úgy el a termékeiket, hogy az egészséges és finom legyen.
Helyettem most beszéljenek a képek.
Javaslom keresd a helyi termelők termékeit. Tudsz beszélgetni a termelővel, mit hogy készíti és megfelelő információd tekintetében, meg tudod ítélni hogy az adott termék valódi (!) helyi termék – e vagy sem. Ezzel nem csak a helyi termelőt támogatod, hanem a Földnek is jót teszel. Hiszen nincsenek szállításból adódó káros kibocsátási gázok és nem ment át az adott termék ezer és kismillió kézen, ami még inkább bizonytalanná teszi a termék forrását, hogy hol termelték, mikor illetve hogy készítették el.
Boldog vagyok, hogy elsők lehettünk, akik résztvettek Edit és Reni műhely – látogatásán! A jövőben is biztosan találkozhattok ezekkel az ízletes és minőségi termékekkel.
Köszönöm Lányok ezúttal is még egyszer a meghívást!
Jövőre még több meglepetéssel és változatos kóstolós programokkal készülök!
Ettől függetlenül őszi és téli programokkal is készülök!
Szabadságra mentem
Amennyire rövid volt a szezon – olyan intenzív is! Eszméletlen gyorsan elment ez a pár hónap, szuper élményekkel és emberekkel! Úgy döntöttem; szabadságolom magam! Így szeptember 4. – és 6. között nem vagyok elérhető telefonon!
Ha szeretnétek jönni már a következő héten “Madárles pirkadatkor Mekszikópusztán” programra, nincs akadálya. Írjatok emailt ([email protected]) és a megadott telefonszámot visszahívom! Köszönöm!
Jövő héten is vár ránk a természet!
Herbamesék: Kocsis Julianna csodás rózsateája
Ismét eltelt egy hét és még nem is meséltem Nektek a legutóbbi kóstolós programról.
Ezúttal Kocsis Juliannát, fitoterapeutát hívtam meg, aki nagyon jól ismeri a növények gyógyhatásait és hozta otthont termesztett damaszkuszi rózsából készített “Szépségteáját”, sütieit, lekvárjait ill rózsaszörpjét!
Az asztal ismét “terülj-terülj” asztalkává vált!(Az asztalon mindenféle finomság volt.Részletesen itt a bejegyzés végén olvashatsz!)
Frissen a hegykői piacról 
Igazi kovászos kenyér 
Többféle sajt hegykői hagymával 
Szépen – miközben mindenki jóízűen evett – nagy érdeklődéssel figyelt Juliannára.
Emellett mesélt nekünk a kiegyensúlyozott életmódról, – érdeklődés után a házilag készíthető laktózmentes tejekről. “(..) és készítek egy mandulatejet!” -mondta.Mindenki csodálkozott ezen,hogy van ez?!Ennyire egyszerű lenne?!
Julianna nyugodt bájával, kedvességével, szépségével hívja fel a figyelmet magára! Lehet, csupán a damaszkuszi rózsa “Szépségtea” lenne a titka?!Nem hiszem.Julianna mesélt a test- lélek harmóniájáról is,hogy mennyire fontos,hogy figyeljünk az elegendő alvásra, táplálkozásra;azon belül,hogy együnk sok zöldséget,gyümölcsöt!
A program során természetesen fogtak kis segítőink bogarat,lepkét; ami csak elénk került:)
Meséltem a Bemutatómajorság kiállításán a tájat alakító halaszatról,nádaratásról és egyéb rétgazdálkodási módról.
A kóstolón a következő étkeket ízlelhették meg a vendégeim és egyúttal telitömhették hasukat:)
-rózsatea,rózsaszirup,sütik: Kocsis Julianna,Herbamesék
-borok, Molnár Tibor, borász:Vincellér Borház és Borbirtok
-kenyér: Juronits Norbert,Lipóti Pékség,Fertőd
-sajtok: Kriskó Ádám és Zsófia, Kriskó Sajtműhely
-zölddió lekvár:Márk Attiláné
-fenyőrügylekvár:Németh Viktória, kistermelő, Sopron Új-Hermes utca 16.
-almás levendulás lekvár:Fertődi szörp
-zöldségek,gyümölcsök: Hegykői piac
-bivaly – és szürkemarhaszalámi: Fertő – Hanság Nemzeti Park
-szóda,vendéglátáshoz szükséges eszközök:Tornácos Ház,Hegykő
-virág: Kelemenné Eszter, Napraforgó Virág és Ajándékbolt
Köszönet illeti mint minden alkalommal a lovaskocsist és lovait!Először jött velünk a 4 hónapos Nelli a csikó:)
A természet nem ismer határokat!
(Info: a program 2020. augusztus 8-án valósult meg)
2020 első kóstolós programján
Vincellér, Molnár Tibor borkóstolója
Arra gondoltam, hogy idén megleplek benneteket valami újdonsággal. Így jött az ötlet, hogy minden alkalomra meghívok egy termelőt, aki személyesen bemutathatja finomságait, illetve italait. Hiszen ki tudna jobban mesélni az adott termék előállításáról, belefektetett munkájáról, mint maga az elkészítője 🙂
Idei első “Lovaskocsikázás madárlessel és kóstolóval a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba” c. programra Molnár Tibort( “Titi”) kértem meg, hogy prezentálja egy – két borát, és alkoholmentes italait. (Mert hogy ilyen is van 🙂
Titi annyira megörült a felkérésnek, hogy azonnal mondta is, hogy nem csak a kóstoló idejére jönne, hanem az egész programon részt venne! Először alig hittem a fülemnek – megmondom nektek őszintén – mivel Titi nagyon elfoglalt! Ezért már nagyon vártam ezt a programot! Hiszen – végre!!! – eljött a “gólyás – borász“ (lásd: Vincellér logo) programomra! Én voltam már nála borkóstolón 😉
Molnár Tiborról itt tudtok bővebben olvasni illetve a Tornácos Ház youtube csatornáján láthattok róla egy bemutatkozó videót.
Titi az egész úton érdeklődően figyelt – mint azt a fotók is bizonyítják 😉 – de ha a természet – tájhasználat kapcsolatáról meséltem, akkor ezt kiegészítette egy borász észrevételeivel. Annyira szuper, hogy megtudhattuk, hogy igenis lehet úgy borászkodni, hogy közben a természetet is figyelembe vesszük. Természetesen láttunk seregélyeket is, Titinek a szemöldöke se rebbent! (Biztos tudjátok, hogy a seregélyek, mennyi kárt tesznek a szőlő ültetvényeken.) A csőszöknek van dolguk bőven, csak miután a madarak már sehol máshol nem találnak élelmet.
A véleményem a seregélyről az, – ha kérdezitek: Mivel rengeteg élelem koncentrálódik egy helyen, ezért a seregélyek populációja is robbanásszerűen megnövekedett. Nincs annyi természetes ellensége sem. Tehát “ördögi kör”. Nem a seregély tehet arról, hogy felborult a természetes rend….
Titiről az előbbiekben megadott elérhetőségeken informálódhattok. De amit én sem tudtam róla,hogy egy cseh borászokat bemutató kiállításon találkozott japánokkal, akik meghívták őt hazájukba. Azóta rendszeresen ad el bort e messzi vidéken is! Nagyon büszke vagyok rá! (“Csak így tovább Titi!”) Mert ez is bizonyítja, hogy nem csak nekünk ízlenek borai, hanem e messzi ország lakóinak is!
Íme pár fotó a programról:
Ezúton szeretném megköszönni a helyi termelőknek a felajánlásokat! Íme a lista:
- borok, szőlő levek – Vincellér (facebook)
- kolbász, szóda ill. eszközök – Tornácos Ház, Hegykő (facebook)
- szörp és lekvárok – Fertődi Szörp
- zölddió lekvár – Márk Attiláné
- sajtok – Kriskó Sajtműhely
- csodás asztali díszt – Szabóné Kelemen Eszternek- Napraforgó Virág Ajándék Bolt
- gyümölcsök, zöldségek – Hegykői piac
És külön köszönet a Fertő – Hanság Nemzeti Parknak, hogy lehetővé tette kóstolónkat Lászlómajor – Bemutatómajorságában, ahol a Fertő -tájat ill. a Hanságot alakító eszközöket bemutathattam!
A program nem jöhetett volna létre a KOWA Optimed, Düsseldorf illetve a Hegykői Önkormányzat (lovaskocsi) támogatása nélkül!
Csodás napunk volt! Sokat nevettünk, ettünk, ittunk és jókat madarászkodtunk a 34 fokos hőség ellenére is! Köszönöm nektek, hogy együtt lehettünk!
Következő program 2020. július 18-án! Várom az előzetes jelentkezéseteket 🙂
Tislér Diána [email protected] vagy +36 70 2298483
Egy kis madarászat, egy kis bogarászat
Mint minden évben, idén is – a Fertőparti Lovasklub Egyesület, Obádovics Csilla szervezésében fogadja a gyerekeket egy hetes lovastáborában. Ilyenkor a gyerekek a környék érdekességeit is megismerik, nem csak lovagolnak.
Így volt szerencsém, hogy fogadhattam ma délután a kis csipet – csapatot. Évek óta, jó kapcsolatot ápolunk Csillával, így amikor felkért erre az alkalomra, nagyon megörültem 🙂 A lovastábor gyerkőcei mindig igazi “izgő – mozgó” érdeklődő gyerekek közül kerülnek ki. Azt hiszem, hogy a ló szeretete kapcsolódik a természet szeretetéhez, amit már korán elültetnek a szülők a gyermekeik szívében.
Mai nap Hegykő határában a Vasfüggöny emlékhely környékén, közvetlen a Fertő – Hanság Nemzeti Park szomszédságában – madarásztunk, de főleg bogarásztunk! A fotók magukért beszélnek, senkit nem kellett noszogatni, hogy menjen lepkét, tücsköt, szöcskét, sáskát fogni. Látták, hogy már készültem hálóval és távcsövekkel – alíg bírták magukat tartóztatni – annyira megörvendtek a “feladatnak”!
Beszéljenek inkább a képek erről a szép délutánról. Remélem maradandó élmény lesz ez a gyerekek számára!
Kis szomszédommal 🙂
Külön köszönöm még egyszer Csillának, hogy minden évben lehetőséget ad nekem arra, hogy meséljek a természet szépségeiről illetve Moharosi Melisszának a képeket. (A képek a szülők által aláírt adatvédelmi nyilatkozat szerint megjelenhetnek. Köszönöm nekik is.)
Találkozás a gyurgyalagokkal
Szokásos reggeli futás közben találkoztam idén először a gyurgyalagokkal! Az erdősáv megszakadt egy fiatal erdőtelepítéssel. Sütött a nap, kéklett az ég, a seregélyek repkedtek élelemmel a csőrükben – viszik a kicsiknek!
Egyszer csak látom, hogy előttem egy őzbak megy át a nyiladékon és megáll…megálltam…figyeltük egymást…először nem félt, majd egy picit nekiiramodott…pár méteren belül ismét megállt, mintha csak azt mondta volna magának: “nyugi öcsi! nincs gáz. ez csak egy futó ‘simabőrű'” Majd szépen nyugodtan besétált az erdősávba…
Kb. 50 méterre lehettem tőle, csodálatos volt! Talán ez volt, az ami leállított…Talán egy találkozásra akart lelassítani:“hahó mindjárt itt vannak!” Felnéztem….
Igen, ott voltak, repkedtek felettem a gyurgyalagok csodás színes pompájukban! Talán csak 6 méterre lehettek felettem – épp reggeliztek! Gondolom, megéheztek a tegnapi hosszú esős nap után.
Először seregélyekkel repültek, oda-vissza a nyitott rét (erdőtelepítés) és az erdősáv között…némely felült egy – egy vadgesztenyefára és csak nézte a többieket. Vagy ő is csak hálát adott:“végre! étel” Persze én másért adtam hálát….és kitört belőlem:“Sziasztok!!” És mintha csak hallották volna, visszarepültek fölém, hogy ők is üdvözöljenek. Láttam, ahogy lefordította fejét, hogy megnézze, ki kiabál itt?! 🙂 Sokan voltak, talán voltak 15-en vagy akár 20-an! Olyan gyorsan történt minden!
Én ott csak álltam, futástól lihegve, izzadtan; még a szél is fújt…. én csak ámultam. Szívem hevesen kalapált, de már nem a futástól… hanem a boldogságtól!
….és ők, mint a “széllovasok” tennék a kedvező léghullámokat meglovagolva, néha torpedó formájú testűkkel süvítettek el felettem a szélben…
Fantasztikusan tudnak lavírozni a szélben, ők erre születtek! Több métert is összecsukott szárnnyal repültek, némelyik a farkát jól láthatóan elfordítva irányt váltott…fantasztikus akrobaták, ezt el kell ismernünk!
Meg kell értenünk; ők csak akkor élnek, ha az apró láthatatlan és látható elemek összhangban vannak! Ezért fontos a személyes és a szervezett (állami) természetvédelem.Ezeket a madarakat, főleg az élőhelyük elvesztése veszélyezteti. Illetve az élelmük csökkenése, a mi mezőgazdasági rovarirtó szereinknek “köszönhetően”.
Mindannyiunk tehet értük valamit! Nézzétek meg a hegykői példát. Megbeszéltem a Szigethi István Polgármester Úrral anno 2016-ban, hogy azt a nem – védett (!), nem használt homokfalat ne bolygassák! Meghallgatásra talált kérésem, amiért máig hálás vagyok. Kora tavasszal még a gallyakat is levágatta, hogy a ragadozók pl. nyest vagy siklófélék, ne tudják felfalni a fiókákat.
Mi is tehetünk értük valamit: pl. ha otthont szeretnénk teremteni, keressünk alternatívákat; vegyünk már egy felépült házat, amit felújíthatunk, vagy könnyűszerkezetes házat stb. , amihez már nem kell annyi homok. Lehetne folytatni a sort 🙂
Üzenem a méhészeknek: ne féltsék a méhecskéiket! A gyurgyalag csakis kizárólag, akkor fogyaszt méhet, ha sokáig nem talál élelmet – ez főleg hűvös időben fordulhat elő. Tehát legyünk okosabbak, mi emberek és ne engedjük ki a méheket, amikor hűvösre fordul az idő.Jelzem: az odúk “bedugaszolása” bűncselekmény! Bővebben az MME oldalán a gyurgyalagról itt olvashatsz.
Mondhatná egy “szuper-zöld” elme, hogy hiszen a gyurgyalagok megeszik a rovarokat (mai napra levetítve: nem rég kikelt rovarokat, lepkéket, szitakötőket)! Én találkoztam már ilyennel. Lássuk be, a halál az élettel kezdődik / folytatódik.
Ez az élet, a természet rendje. Értelmet nyerni a létezésünkben. Minden egyszer felvirágzik, maggá válik és lehull ….elpusztul, de kifejlődik belőle egy fa, vagy egy virág. Vagy akár mondhatnánk a rovarokat is. Egy egész télen át szunnyadnak gubóikban a földben, bábjaikban valahol egy védett helyen vagy éppenséggel, mint a szitakötők a vízben lárva formájában akár 3 évig is folyamatosan fejlődve….és talán több órába is telik, hogy felpumpálja a szárnyát, hogy repülni tudjon és talán talált is egy párt, akivel párosodhat…És, hogy folytatódott ma a történet?
Ma reggel is feljött a nap – eső után – és ma is kirepült… És jött a gyurgyalag, elkapta. Ennyi volt. Ennyi volt?Biztos?
A gyurgyalag több ezer kilométert repült Afrikából egészen idáig, hogy visszarepüljön a homokfalba, ahol ő is kikelt, ahol majd választottjával egy majdnem 3 méter mély üreget kivájjon, udvaroljon, tojásokat rakjon és felnevelje a fiókákat!
A csőrére visszatérve: lássuk be, nem éppen építkezésre találták ki! Mindeközben egy hónapig folyamatosan udvarol, viszi a tojónak a szebbnél szebb, és nagyobbnál nagyobb falatokat. Van mit tanulni tőlük, igaz?! Majd ha a tojó beadja a derekát, lerakja tojásait, és kotlik rajtuk majdnem ismét egy hónapot és mire kikelnek a kicsik már július van! Csupán az augusztus áll rendelkezésére a párnak, hogy gyorsan felnevelje fiókáit augusztus végére, hogy el tudjon repülni velük ismét Afrikába.
Hálás vagyok ezért a találkozásért! És ha valaki azt gondolná, hogy olyan ritkán látok itt a Fertő-tájon gyurgyalagot és ezért érint meg ennyire, az téved! A Fertő-tájon és a Hanságban gyakran látni ezt a madarat!
Azért lelkesedem, mert MINDEN alkalom egy AJÁNDÉK, amiért hálát adhatunk! Én, ma, ezért a találkozásért adok hálát! SDG
Kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy átélj minden nap valami apró csodát, amit a természet ad nekünk! Ezért, hát járj hát minden nap “nyitott szemmel és nyitott szívvel!”
A természet nem ismer határokat!
Szeretettel: Tislér Diána
természetvédelmi mérnök és túravezető határon innen és túl
ui.: Hamarosan megmutatom egy túra során ezt a csodás madarat neked, nektek:)
Föld napja 2020 – A szongáriai cselőpók
Egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Talán kérdezitek is, hogy miért pont egy pókot választottam a Föld napja alkalmából illetve – mint talán azt már követtétek a facebookon – a Tornácos Házzal elindított “A hónap állata” kampányunkba.
A pókok olyan állatok, akiktől nagyon sokan viszolyognak, félnek (arachnofóbia) és nem tudják megmagyarázni, hogy miért.Utánajártam és egyetértek azzal, hogy valószínű van ebben valamiféle gyerekkori rossz élmény, vagy genetika – mint ahogy ezt a tudósok mondják. De személyes véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy nagyon befolyásolja a pókokhoz való viszonyukat a neveltetésünk, hogy miként reagálnak rá a szüleink – ezt másoljuk és ezt adjuk át gyerekeinknek is. Egy másik saját elgondolásom az, hogy szerintem, ha ennek mégis köze van a genetikához, akkor gondoljunk csak bele; ha az ősembert a tarantula (madárpók) megharapta, bele is halhatott. Így szerintem genetika – pókiszony kapcsolatban lehet egymással.
Van remény 🙂 a póktól való félelem “gyógyítható”! És ezt igazolhatom! Mondhatjátok akár: “…de hiszen Dia, te megrögzött “természet-mániákus” vagy! Persze hogy nem félsz a pókoktól!” Féltem és ez volt a fő ok, hogy elkezdtem foglalkozni velük. Tudjátok,ha kimegyünk madarászni és pont nem látunk “új érdekes madarat” vagy éppen a gyerkőcöknek nem olyan izgalmas a növényvilág. Akkor tuti, hogy tücsköt, békát, lepkét vagy akár pókot “kell” fognunk! Mert ezek a csodálatos ízeltlábúak mindig ott vannak a réten, az erdőben akármerre is járunk! Én mindig örülök, ha van a csapatban olyan bátor, aki megmer fogni egy pókot:) És úgy látom van remény!
A szongáriai cselőpókot (Lycosa singoriensis) választottam e népes ízeltlábúak közül, mert ő itt él a Fertő-tájon és a Hanság vidékén, szikes pusztákon és homokos talajú élőhelyeken, “lakócsőben” ergo a talajban. Védett fajról van szó, és még hozzá; hazánk legnagyobb pókfaja! Nyugalom, 4 cm testnagyságával a trópusi esőerdőkben élő madárpókokhoz képest, ő csupán “kispista”! Persze, ha lábait széttárja elérheti a tíz centiméteres nagyságot. Mielőtt mindenki elriadna, hogy a túráimon csak pókászni fogunk, mindenkit megnyugtatok. Annyira ritka és nehezen megfigyelhető fajról van szó, hogy bevallom nektek, én még nem láttam élőben soha. Alig várom már, hogy megfigyelhessek egy ilyen szép állatot! De mit is kell tudni általában a szongáriai cselőpókról?
“Kukucs – a nagy oldalsó szememmel látlak ” Fotó: Nagy Zoltán
- 8 lába van (ez egyértelmű, mint minden póknak)
- farkaspók félék családjába tartozik, ami azt jelenti, hogy vadászik az áldozatára, tehát nem hálóval fogja meg, hanem mint egy farkas lesben áll és úgy kapja el a rovarokat (látjátok, mondtam hogy nem emberevő!)
- mint minden általában a pókok marásukkal (mérgükkel) bénítják meg az áldozatot – ez folyékonnyá teszi az áldozat testét, majd kiszívják a “nedűt”
- 8 szemével nagyon jól lát, akár 15 cm-re is (pókok közül a farkaspókfélék és az ugrópókok látnak jól)
- talajban, lakócsőben él, amiből kifelé kukucskál, hátha elballag a bejárat előtt a vacsora
- rovarok, kisebb pókok vannak a menüjében
- inkább éjszaka merészkedik elő, de nappal és éjszaka is aktív
- pókselymet a lakócsövének kényelmesebbé tételére használja illetve kicsinyeit ebbe csomagolja – ő nem egy “pókháló-szövő fajta”
- párzásra csak akkor kerül sor, ha a nősténynek tetszik a hím tánca
- a hímek 2 évig élnek, a nőstények 3 – 4 évig is elélnek
- igazi anya, a nőstény szongáriai cselőpók úgy védi, óvja a kicsiket, mint egy emlősállat tenné és a hátán hordozza őket
- úgy növekszenek, hogy párszor vedlenek – mint ált. a pókfélek
- mint minden pók Európában – félénk állat – akkor támad, ha már nagyon muszáj – tehát ne piszkáld 😉
- marását egy lódarázs csípéséhez hasonlították
- nem halálos a mérge!
- Itt megjegyzem: nincs Magyarországon / Európában természetben élő pók, ami halálos méreggel rendelkezne!!!
- A fotókon, olyan “szongikat” (elnevezés nem tőlem származik) láthattok, akiket Kollár Linda nevelt. Az ő bájos történetét a szongáriai cselőpókokról itt olvashatjátok
- Fotókat külön köszönöm Nagy Zoltánnak!
- Linda nevelte fel az elárvult kis szongáriai cselőpókokat. A fotón az egyiket látjuk a sok közül. Mindegyiknek nevet adott, mert mindegyikük más és más “személyiséggel” rendelkezett. Több fotót is találtok, hogyan is élnek ezek a pókok.
- Ez az a fotó – itt felül, ami megadta a gyújtópontot, hogy “na elérkezett az idő”, hogy írjak a pókokról. Írtam már nektek, hogy elkezdtem tanulni róluk! Nem is gondolnátok, hogy mi minden írnak még róluk! Amúgy megjegyzem alig találtam magyar nyelvű irodalmat a pókokról. Most Herman Ottó Magyarország pókfaunája (1876) könyvét bújom. Külön be kellett szkenneltetnem a könyvet, amit Selmecbányáról mentettek meg a Trianon idején, amikor az egész egyetem átköltözött Sopronba! A három kötetes tanulmány ma a Soproni Egyetem könyvtárában olvasható, nem kölcsönözhető!
- Jól nézzétek meg a képet! A pókok félénk állatok, és amikor elengedte Linda, az egyik mint egy búcsúképpen megérinti az gazdája ujját…. nem tudom ….. ez a kép nagyon meghatott. Szerintem, ha szívvel nézzük ezt a képet – megértjük, hogy a pókok is lehetnek olyanok, mint a kis cicák, akik megismerik a “gazdájukat”.
De mivel is varázsoltak el engem a pókok? Hát elmondom nektek – pár érdekesség róluk – általában:
- legváltozatosabb vadászok a világon: lesben állnak, futnak, hálót szőnek vagy dobnak, vagy mint a kaméleonok várják, hogy szó szerint beleszálljon a karjaikba a finom legyecske (hmm)
- BIZTONSÁGTECHNOLÓGIA: a pókselyem az egy csodás anyag (fehérje), amiből akár golyóállómellényt is lehet készíteni – jobb a szakítószilárdsága mint az acélnak!
- EGÉSZSÉGVÉDELEM: a pókháló sebgyógyító
- a pókháló antibakteriális és antivírus hatású, tehát tisztítja a levegőt
- lakásainkban élő pókok vigyáznak az egészségünkre, mert olyan betegséghordozó rovarokat esznek meg, amik kórokozókat terjesztenek
- ORVOSTUDOMÁNY: pókselyemhez hasonló anyagot szerettek volna előállítani, hogy tudjanak kényes műtétekkor sebeket bevarrni pl szemműtét
- UDVARLÁS: a pók nőstények megdolgoztatják a hímeket kegyeikért – tánccal? illattal? türelemmel? ajándékkal? Változatos a paletta! Ha nem tetszik – akkor fusson a hím amerre lát!
- UTÓDNEVELÉS: a pókok igazi szülők, mint az emlősök úgy viselkednek a kicsinyeikkel
- MEZŐGAZDASÁG szempontjából is nagyon fontos szerepük van – kártevőket vadásznak le
- némelyikük 4000 méter magasban is tudnak repülni
- 25 méterre is ki tudják lőni a pókselymüket!
- egy keresztespók selyemfonalát akár 50 méterre is ki lehet húzni!
NAGY általánosságban írtam a pókokról. Ezeket majd későbbi bejegyzéseimben kifejtem. Ez csak a “mézesmadzag” 🙂
Ennek a bejegyzésnek csak egy célja volt, hogy felkeltse az érdeklődést a pókok iránt, ha nem is szeretted meg őket ezután sem, sebaj, de egy dologra kérlek – ha találsz egyet akkor ne csapd össze, hanem egy pohárral fogd meg és vidd ki a szabadba! Persze nem télen. Pókbefogásról majd egy másik bejegyzésemben írok.
Látjátok – nem is gondoltátok volna milyen csodálatosak a pókok, igaz? Talán most már másképp néztek rájuk. Gondolj arra, ők jobban félnek, mint te!
Ha valakit jobban érdekelnének a pókok, a Facebookon van egy csoport, ahol sok minden más rovar mellett, pókok fotóit is feltöltheted, sok laikusokkal és nem laikussal együtt, hogy megtudd milyen pók “dolgozik” a szobád sarkában! Én ebben a csoportban találtam Linda történetét a “szongikról.”
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton köszönöm meg Kollár Lindának, hogy megmentette azokat a kis pókokat, hogy Nagy Zoltán le tudja fotózni, milyen kedves állatok is valójában a pókok.
A természet nem ismer határokat!
Szeretettel: Tislér Dia, természetvédelmi mérnök és túravezető a Fertő-tájon határon innen és túl