Amennyire rövid volt a szezon – olyan intenzív is! Eszméletlen gyorsan elment ez a pár hónap, szuper élményekkel és emberekkel! Úgy döntöttem; szabadságolom magam! Így szeptember 4. – és 6. között nem vagyok elérhető telefonon!
Ha szeretnétek jönni már a következő héten “Madárles pirkadatkor Mekszikópusztán” programra, nincs akadálya. Írjatok emailt ([email protected]) és a megadott telefonszámot visszahívom! Köszönöm!
Jövő héten is vár ránk a természet!
Ismét eltelt egy hét és még nem is meséltem Nektek a legutóbbi kóstolós programról.
Ezúttal Kocsis Juliannát, fitoterapeutát hívtam meg, aki nagyon jól ismeri a növények gyógyhatásait és hozta otthont termesztett damaszkuszi rózsából készített “Szépségteáját”, sütieit, lekvárjait ill rózsaszörpjét!
Az asztal ismét “terülj-terülj” asztalkává vált!(Az asztalon mindenféle finomság volt.Részletesen itt a bejegyzés végén olvashatsz!)
Szépen – miközben mindenki jóízűen evett – nagy érdeklődéssel figyelt Juliannára.
Emellett mesélt nekünk a kiegyensúlyozott életmódról, – érdeklődés után a házilag készíthető laktózmentes tejekről. “(..) és készítek egy mandulatejet!” -mondta.Mindenki csodálkozott ezen,hogy van ez?!Ennyire egyszerű lenne?!
Julianna nyugodt bájával, kedvességével, szépségével hívja fel a figyelmet magára! Lehet, csupán a damaszkuszi rózsa “Szépségtea” lenne a titka?!Nem hiszem.Julianna mesélt a test- lélek harmóniájáról is,hogy mennyire fontos,hogy figyeljünk az elegendő alvásra, táplálkozásra;azon belül,hogy együnk sok zöldséget,gyümölcsöt!
A program során természetesen fogtak kis segítőink bogarat,lepkét; ami csak elénk került:)
Meséltem a Bemutatómajorság kiállításán a tájat alakító halaszatról,nádaratásról és egyéb rétgazdálkodási módról.
A kóstolón a következő étkeket ízlelhették meg a vendégeim és egyúttal telitömhették hasukat:)
-rózsatea,rózsaszirup,sütik: Kocsis Julianna,Herbamesék
-borok, Molnár Tibor, borász:Vincellér Borház és Borbirtok
-kenyér: Juronits Norbert,Lipóti Pékség,Fertőd
-sajtok: Kriskó Ádám és Zsófia, Kriskó Sajtműhely
-zölddió lekvár:Márk Attiláné
-fenyőrügylekvár:Németh Viktória, kistermelő, Sopron Új-Hermes utca 16.
-almás levendulás lekvár:Fertődi szörp
-zöldségek,gyümölcsök: Hegykői piac
-bivaly – és szürkemarhaszalámi: Fertő – Hanság Nemzeti Park
-szóda,vendéglátáshoz szükséges eszközök:Tornácos Ház,Hegykő
-virág: Kelemenné Eszter, Napraforgó Virág és Ajándékbolt
Köszönet illeti mint minden alkalommal a lovaskocsist és lovait!Először jött velünk a 4 hónapos Nelli a csikó:)
A természet nem ismer határokat!
(Info: a program 2020. augusztus 8-án valósult meg)
Arra gondoltam, hogy idén megleplek benneteket valami újdonsággal. Így jött az ötlet, hogy minden alkalomra meghívok egy termelőt, aki személyesen bemutathatja finomságait, illetve italait. Hiszen ki tudna jobban mesélni az adott termék előállításáról, belefektetett munkájáról, mint maga az elkészítője 🙂
Idei első “Lovaskocsikázás madárlessel és kóstolóval a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba” c. programra Molnár Tibort( “Titi”) kértem meg, hogy prezentálja egy – két borát, és alkoholmentes italait. (Mert hogy ilyen is van 🙂
Titi annyira megörült a felkérésnek, hogy azonnal mondta is, hogy nem csak a kóstoló idejére jönne, hanem az egész programon részt venne! Először alig hittem a fülemnek – megmondom nektek őszintén – mivel Titi nagyon elfoglalt! Ezért már nagyon vártam ezt a programot! Hiszen – végre!!! – eljött a “gólyás – borász“ (lásd: Vincellér logo) programomra! Én voltam már nála borkóstolón 😉
Molnár Tiborról itt tudtok bővebben olvasni illetve a Tornácos Ház youtube csatornáján láthattok róla egy bemutatkozó videót.
Titi az egész úton érdeklődően figyelt – mint azt a fotók is bizonyítják 😉 – de ha a természet – tájhasználat kapcsolatáról meséltem, akkor ezt kiegészítette egy borász észrevételeivel. Annyira szuper, hogy megtudhattuk, hogy igenis lehet úgy borászkodni, hogy közben a természetet is figyelembe vesszük. Természetesen láttunk seregélyeket is, Titinek a szemöldöke se rebbent! (Biztos tudjátok, hogy a seregélyek, mennyi kárt tesznek a szőlő ültetvényeken.) A csőszöknek van dolguk bőven, csak miután a madarak már sehol máshol nem találnak élelmet.
A véleményem a seregélyről az, – ha kérdezitek: Mivel rengeteg élelem koncentrálódik egy helyen, ezért a seregélyek populációja is robbanásszerűen megnövekedett. Nincs annyi természetes ellensége sem. Tehát “ördögi kör”. Nem a seregély tehet arról, hogy felborult a természetes rend….
Titiről az előbbiekben megadott elérhetőségeken informálódhattok. De amit én sem tudtam róla,hogy egy cseh borászokat bemutató kiállításon találkozott japánokkal, akik meghívták őt hazájukba. Azóta rendszeresen ad el bort e messzi vidéken is! Nagyon büszke vagyok rá! (“Csak így tovább Titi!”) Mert ez is bizonyítja, hogy nem csak nekünk ízlenek borai, hanem e messzi ország lakóinak is!
Íme pár fotó a programról:
Ezúton szeretném megköszönni a helyi termelőknek a felajánlásokat! Íme a lista:
És külön köszönet a Fertő – Hanság Nemzeti Parknak, hogy lehetővé tette kóstolónkat Lászlómajor – Bemutatómajorságában, ahol a Fertő -tájat ill. a Hanságot alakító eszközöket bemutathattam!
A program nem jöhetett volna létre a KOWA Optimed, Düsseldorf illetve a Hegykői Önkormányzat (lovaskocsi) támogatása nélkül!
Csodás napunk volt! Sokat nevettünk, ettünk, ittunk és jókat madarászkodtunk a 34 fokos hőség ellenére is! Köszönöm nektek, hogy együtt lehettünk!
Következő program 2020. július 18-án! Várom az előzetes jelentkezéseteket 🙂
Tislér Diána [email protected] vagy +36 70 2298483
Mint minden évben, idén is – a Fertőparti Lovasklub Egyesület, Obádovics Csilla szervezésében fogadja a gyerekeket egy hetes lovastáborában. Ilyenkor a gyerekek a környék érdekességeit is megismerik, nem csak lovagolnak.
Így volt szerencsém, hogy fogadhattam ma délután a kis csipet – csapatot. Évek óta, jó kapcsolatot ápolunk Csillával, így amikor felkért erre az alkalomra, nagyon megörültem 🙂 A lovastábor gyerkőcei mindig igazi “izgő – mozgó” érdeklődő gyerekek közül kerülnek ki. Azt hiszem, hogy a ló szeretete kapcsolódik a természet szeretetéhez, amit már korán elültetnek a szülők a gyermekeik szívében.
Mai nap Hegykő határában a Vasfüggöny emlékhely környékén, közvetlen a Fertő – Hanság Nemzeti Park szomszédságában – madarásztunk, de főleg bogarásztunk! A fotók magukért beszélnek, senkit nem kellett noszogatni, hogy menjen lepkét, tücsköt, szöcskét, sáskát fogni. Látták, hogy már készültem hálóval és távcsövekkel – alíg bírták magukat tartóztatni – annyira megörvendtek a “feladatnak”!
Beszéljenek inkább a képek erről a szép délutánról. Remélem maradandó élmény lesz ez a gyerekek számára!
Külön köszönöm még egyszer Csillának, hogy minden évben lehetőséget ad nekem arra, hogy meséljek a természet szépségeiről illetve Moharosi Melisszának a képeket. (A képek a szülők által aláírt adatvédelmi nyilatkozat szerint megjelenhetnek. Köszönöm nekik is.)
Szokásos reggeli futás közben találkoztam idén először a gyurgyalagokkal! Az erdősáv megszakadt egy fiatal erdőtelepítéssel. Sütött a nap, kéklett az ég, a seregélyek repkedtek élelemmel a csőrükben – viszik a kicsiknek!
Egyszer csak látom, hogy előttem egy őzbak megy át a nyiladékon és megáll…megálltam…figyeltük egymást…először nem félt, majd egy picit nekiiramodott…pár méteren belül ismét megállt, mintha csak azt mondta volna magának: “nyugi öcsi! nincs gáz. ez csak egy futó ‘simabőrű'” Majd szépen nyugodtan besétált az erdősávba…
Kb. 50 méterre lehettem tőle, csodálatos volt! Talán ez volt, az ami leállított…Talán egy találkozásra akart lelassítani:“hahó mindjárt itt vannak!” Felnéztem….
Igen, ott voltak, repkedtek felettem a gyurgyalagok csodás színes pompájukban! Talán csak 6 méterre lehettek felettem – épp reggeliztek! Gondolom, megéheztek a tegnapi hosszú esős nap után.
Először seregélyekkel repültek, oda-vissza a nyitott rét (erdőtelepítés) és az erdősáv között…némely felült egy – egy vadgesztenyefára és csak nézte a többieket. Vagy ő is csak hálát adott:“végre! étel” Persze én másért adtam hálát….és kitört belőlem:“Sziasztok!!” És mintha csak hallották volna, visszarepültek fölém, hogy ők is üdvözöljenek. Láttam, ahogy lefordította fejét, hogy megnézze, ki kiabál itt?! 🙂 Sokan voltak, talán voltak 15-en vagy akár 20-an! Olyan gyorsan történt minden!
Én ott csak álltam, futástól lihegve, izzadtan; még a szél is fújt…. én csak ámultam. Szívem hevesen kalapált, de már nem a futástól… hanem a boldogságtól!
….és ők, mint a “széllovasok” tennék a kedvező léghullámokat meglovagolva, néha torpedó formájú testűkkel süvítettek el felettem a szélben…
Fantasztikusan tudnak lavírozni a szélben, ők erre születtek! Több métert is összecsukott szárnnyal repültek, némelyik a farkát jól láthatóan elfordítva irányt váltott…fantasztikus akrobaták, ezt el kell ismernünk!
Meg kell értenünk; ők csak akkor élnek, ha az apró láthatatlan és látható elemek összhangban vannak! Ezért fontos a személyes és a szervezett (állami) természetvédelem.Ezeket a madarakat, főleg az élőhelyük elvesztése veszélyezteti. Illetve az élelmük csökkenése, a mi mezőgazdasági rovarirtó szereinknek “köszönhetően”.
Mindannyiunk tehet értük valamit! Nézzétek meg a hegykői példát. Megbeszéltem a Szigethi István Polgármester Úrral anno 2016-ban, hogy azt a nem – védett (!), nem használt homokfalat ne bolygassák! Meghallgatásra talált kérésem, amiért máig hálás vagyok. Kora tavasszal még a gallyakat is levágatta, hogy a ragadozók pl. nyest vagy siklófélék, ne tudják felfalni a fiókákat.
Mi is tehetünk értük valamit: pl. ha otthont szeretnénk teremteni, keressünk alternatívákat; vegyünk már egy felépült házat, amit felújíthatunk, vagy könnyűszerkezetes házat stb. , amihez már nem kell annyi homok. Lehetne folytatni a sort 🙂
Üzenem a méhészeknek: ne féltsék a méhecskéiket! A gyurgyalag csakis kizárólag, akkor fogyaszt méhet, ha sokáig nem talál élelmet – ez főleg hűvös időben fordulhat elő. Tehát legyünk okosabbak, mi emberek és ne engedjük ki a méheket, amikor hűvösre fordul az idő.Jelzem: az odúk “bedugaszolása” bűncselekmény! Bővebben az MME oldalán a gyurgyalagról itt olvashatsz.
Mondhatná egy “szuper-zöld” elme, hogy hiszen a gyurgyalagok megeszik a rovarokat (mai napra levetítve: nem rég kikelt rovarokat, lepkéket, szitakötőket)! Én találkoztam már ilyennel. Lássuk be, a halál az élettel kezdődik / folytatódik.
Ez az élet, a természet rendje. Értelmet nyerni a létezésünkben. Minden egyszer felvirágzik, maggá válik és lehull ….elpusztul, de kifejlődik belőle egy fa, vagy egy virág. Vagy akár mondhatnánk a rovarokat is. Egy egész télen át szunnyadnak gubóikban a földben, bábjaikban valahol egy védett helyen vagy éppenséggel, mint a szitakötők a vízben lárva formájában akár 3 évig is folyamatosan fejlődve….és talán több órába is telik, hogy felpumpálja a szárnyát, hogy repülni tudjon és talán talált is egy párt, akivel párosodhat…És, hogy folytatódott ma a történet?
Ma reggel is feljött a nap – eső után – és ma is kirepült… És jött a gyurgyalag, elkapta. Ennyi volt. Ennyi volt?Biztos?
A gyurgyalag több ezer kilométert repült Afrikából egészen idáig, hogy visszarepüljön a homokfalba, ahol ő is kikelt, ahol majd választottjával egy majdnem 3 méter mély üreget kivájjon, udvaroljon, tojásokat rakjon és felnevelje a fiókákat!
A csőrére visszatérve: lássuk be, nem éppen építkezésre találták ki! Mindeközben egy hónapig folyamatosan udvarol, viszi a tojónak a szebbnél szebb, és nagyobbnál nagyobb falatokat. Van mit tanulni tőlük, igaz?! Majd ha a tojó beadja a derekát, lerakja tojásait, és kotlik rajtuk majdnem ismét egy hónapot és mire kikelnek a kicsik már július van! Csupán az augusztus áll rendelkezésére a párnak, hogy gyorsan felnevelje fiókáit augusztus végére, hogy el tudjon repülni velük ismét Afrikába.
Hálás vagyok ezért a találkozásért! És ha valaki azt gondolná, hogy olyan ritkán látok itt a Fertő-tájon gyurgyalagot és ezért érint meg ennyire, az téved! A Fertő-tájon és a Hanságban gyakran látni ezt a madarat!
Azért lelkesedem, mert MINDEN alkalom egy AJÁNDÉK, amiért hálát adhatunk! Én, ma, ezért a találkozásért adok hálát! SDG
Kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy átélj minden nap valami apró csodát, amit a természet ad nekünk! Ezért, hát járj hát minden nap “nyitott szemmel és nyitott szívvel!”
A természet nem ismer határokat!
Szeretettel: Tislér Diána
természetvédelmi mérnök és túravezető határon innen és túl
ui.: Hamarosan megmutatom egy túra során ezt a csodás madarat neked, nektek:)
Egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Talán kérdezitek is, hogy miért pont egy pókot választottam a Föld napja alkalmából illetve – mint talán azt már követtétek a facebookon – a Tornácos Házzal elindított “A hónap állata” kampányunkba.
A pókok olyan állatok, akiktől nagyon sokan viszolyognak, félnek (arachnofóbia) és nem tudják megmagyarázni, hogy miért.Utánajártam és egyetértek azzal, hogy valószínű van ebben valamiféle gyerekkori rossz élmény, vagy genetika – mint ahogy ezt a tudósok mondják. De személyes véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy nagyon befolyásolja a pókokhoz való viszonyukat a neveltetésünk, hogy miként reagálnak rá a szüleink – ezt másoljuk és ezt adjuk át gyerekeinknek is. Egy másik saját elgondolásom az, hogy szerintem, ha ennek mégis köze van a genetikához, akkor gondoljunk csak bele; ha az ősembert a tarantula (madárpók) megharapta, bele is halhatott. Így szerintem genetika – pókiszony kapcsolatban lehet egymással.
Van remény 🙂 a póktól való félelem “gyógyítható”! És ezt igazolhatom! Mondhatjátok akár: “…de hiszen Dia, te megrögzött “természet-mániákus” vagy! Persze hogy nem félsz a pókoktól!” Féltem és ez volt a fő ok, hogy elkezdtem foglalkozni velük. Tudjátok,ha kimegyünk madarászni és pont nem látunk “új érdekes madarat” vagy éppen a gyerkőcöknek nem olyan izgalmas a növényvilág. Akkor tuti, hogy tücsköt, békát, lepkét vagy akár pókot “kell” fognunk! Mert ezek a csodálatos ízeltlábúak mindig ott vannak a réten, az erdőben akármerre is járunk! Én mindig örülök, ha van a csapatban olyan bátor, aki megmer fogni egy pókot:) És úgy látom van remény!
A szongáriai cselőpókot (Lycosa singoriensis) választottam e népes ízeltlábúak közül, mert ő itt él a Fertő-tájon és a Hanság vidékén, szikes pusztákon és homokos talajú élőhelyeken, “lakócsőben” ergo a talajban. Védett fajról van szó, és még hozzá; hazánk legnagyobb pókfaja! Nyugalom, 4 cm testnagyságával a trópusi esőerdőkben élő madárpókokhoz képest, ő csupán “kispista”! Persze, ha lábait széttárja elérheti a tíz centiméteres nagyságot. Mielőtt mindenki elriadna, hogy a túráimon csak pókászni fogunk, mindenkit megnyugtatok. Annyira ritka és nehezen megfigyelhető fajról van szó, hogy bevallom nektek, én még nem láttam élőben soha. Alig várom már, hogy megfigyelhessek egy ilyen szép állatot! De mit is kell tudni általában a szongáriai cselőpókról?
De mivel is varázsoltak el engem a pókok? Hát elmondom nektek – pár érdekesség róluk – általában:
NAGY általánosságban írtam a pókokról. Ezeket majd későbbi bejegyzéseimben kifejtem. Ez csak a “mézesmadzag” 🙂
Ennek a bejegyzésnek csak egy célja volt, hogy felkeltse az érdeklődést a pókok iránt, ha nem is szeretted meg őket ezután sem, sebaj, de egy dologra kérlek – ha találsz egyet akkor ne csapd össze, hanem egy pohárral fogd meg és vidd ki a szabadba! Persze nem télen. Pókbefogásról majd egy másik bejegyzésemben írok.
Látjátok – nem is gondoltátok volna milyen csodálatosak a pókok, igaz? Talán most már másképp néztek rájuk. Gondolj arra, ők jobban félnek, mint te!
Ha valakit jobban érdekelnének a pókok, a Facebookon van egy csoport, ahol sok minden más rovar mellett, pókok fotóit is feltöltheted, sok laikusokkal és nem laikussal együtt, hogy megtudd milyen pók “dolgozik” a szobád sarkában! Én ebben a csoportban találtam Linda történetét a “szongikról.”
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton köszönöm meg Kollár Lindának, hogy megmentette azokat a kis pókokat, hogy Nagy Zoltán le tudja fotózni, milyen kedves állatok is valójában a pókok.
A természet nem ismer határokat!
Szeretettel: Tislér Dia, természetvédelmi mérnök és túravezető a Fertő-tájon határon innen és túl
Ez lehetne akár egy mese címe is, ugye?!
Mindenki – kiv. aki dolgozik – otthon van a koronavírus járvány idején és azt gondoljuk “vége a világnak”….Ez egy nagy tévedés! Ne legyünk ennyire naivak! Nézzünk ki a kertbe vagy az ablakon, és láthatjuk akár a beton melletti kis sávban, ahogy a természet éledezik, akárcsak épp a pitypangok virágoznak….
A természetben minden megy a maga rendje szerint! Még ha egy kicsit korábban is érkezett a tavasz, akár kevesebb esővel is, felcímkézve “klímaváltozás – jelvényével” – de ugyanúgy, mint eddig eljött a tavasz! És csodálatosan pompázik! Ennek örülnünk kellene!
Arra gondoltam, hozok az otthonaitokba egy kis tavaszt és egy érdekességet, amiről talán soha nem hallottatok! 🙂
Szeretném most bemutatni Nektek azokat a növényeket, akiknek nagyon frappáns taktikájuk van arra, hogy a magjaik távolabbi vidékekre is elkerüljenek tőlük. Ezt a távolabbi vidéket még kóstolgassuk, jó?! Ezt most hangyaléptékben mérjük. De miért pont abban? Most megtudjátok!
A TAKTIKA, avagy a tavaszi virágok stratégiája: “én adok finomságot, ha elviszed a magomat jó messzire”
Vannak tavaszi növények, amik kihasználva így tél után a hangyák “kiéhezettségét”; magjaikat ún. “hangyakalácsba” csomagolják és ezzel szó szerint “lekenyerezik” a hangyákat. A hangyák ezzel etetik a hangyalárváikat, utána a kemény magot kidobják, a mag így kicsírázik. De mi is tulajdonképpen a hangyakalács?
A HANGYAKALÁCS
KONKLÚZIÓ, avagy miért jó ez a növénynek és a hangyának:
A növény elérte a célját, és elvitette a magot a hangyával, hogy ha ő elpusztulna, vagy tönkremenne az élőhelye, akkor a genetikai állománya megmenekül! Sőt, így csökken annak az esélye, hogy a sok kis mag egy helyen versenyre kelne egymással és némely közülük elpusztulna. A növény így új helyeken tud terjeszkedni.
A hangyának érthető módon azért jó, mert a tél után a hangyák eléggé ki vannak éhezve és ilyenkor kezdi felépíteni népes családját, így érthető, hogy szüksége lesz tápanyagdús élelemre.
Íme a növények, akik kihasználják a hangyák mohóságát (utolsó pár kép nem az enyém, pedig nekem is vannak képeim róluk – valahol a képhalmaz rengetegben van, forrásmegjelölések alul)
Talán nem is gondoltátok volna, hogy ennyire ” fifikásak” ezek az ismert növények! Talán ezentúl már ti is másként néztek az ibolyára, a százszorszépre és a hóvirágra – hogy csak az ismertebbeket említsem. Zárásként pedig csak annyit, amit szoktam mondani, hogy legyetek mindig…
“Nyitott szemmel, nyitott szívvel!”
Mert soha nem tudhatjuk mit tartogat számunkra a természet! Hát igen! Ilyen csodák vannak a lábunk alatt! Érdemes odafigyelnünk!
Szép napot kívánok nektek és minél több felismerést ebben az időszakban! Szeretettel: Tislér Diána
A természet nem ismer határokat – (Fertő-táj túra)
Forrásaim: plantarium.hu
illetve a 2008-as egyetemi jegyzetem “Gyomismeret” c. előadásról (Előadó: Csiszár Ágnes, NYME- EMK )
Általában reggeli bejegyzésem nincs, mert ilyenkor 8-ig futok, sosem viszek magammal telefont. Mivel az Effix Marketing erre a koronavírusos időszakban kihívást hirdetett, én is örömmel bekapcsolódtam. Ez már a 3. napi #effixkihívás, a sport.
Mint látjátok a képen: a fertődi Esterházy kastély parkerdőben a LÉSben futok. Általában háromszor egy héten, ami nem csak egészséges, de totál kikapcsol és ekkor tényleg nem “dolgozok” fejben sem, hanem csak én vagyok és a természet, ilyenkor csak “tátogatok” (értsd: csodálkozok) , ahogy mondani szoktam.
A fotó elkészült.
De van egy tanulság:
Ha futsz ne vigyél magaddal telefont, mert tuti, hogy ha valami szépet látsz, akkor megállsz – le fogod fotózni és azt szeretnéd hogy más is lássa. Amivel igazából semmi baj nincs, csakhogy ez esetben nem fogsz futni. De nem bánom: nézzétek meg milyen szép képeket sikerült készítenem a tavasz “hírnökeiről”!A madarakról sajnos nem sikerült, mert ők most “nász – izgalomban” vannak és repkednek, vagy egymást kergetve, vagy fészket építve vagy éppenséggel “kukac – beszerző – körúton” vannak, amivel etetik fiókáikat.
Miközben jártam a LÉS -t azon gondolkodtam, hogy aki nem szereti a természetet, az azért van, mert nem lát és csak is kizárólag ez lehet az oka annak, hogy nem figyel oda mit tesz, mert “vak”. Nem fizikailag, hanem “szellemileg és lelkileg vakságban szenved”.
Másképp fogalmazva: hogy ne tudná az ember szeretni, tisztelni, védeni…ha lát?! Lássuk be: vakságunk miatt pusztul a Föld –
Az nem lehet, hogy aki ezt látja, az ne szeretné….és ne védené…
Ismét megfogalmazódott bennem hivatásom alapja: felnyitni az emberek szemét! A természet ezután úgyis megnyitja az emberek szívét. A célom: megtanítani az embereket szívből látni!
Ha szeretnél “szívből látni” vagy csak együtt “tátogatni” a természet csodáin, akkor szívesen látlak egy programomon.
Ne felejtsétek, amit mindig mondok a túravezetéseim végén is:
“Nyitott szemmel, nyitott szívvel!”
Sok szeretettel:
Tislér Diána
+36 70 229 8483
Kedves Mindenki!Mivel a vírus jobban terjed, mint azt bárki is gondolta volna, ezért gondoltam ezen szabályok felállítása szükséges.
Dr. Müller Cecília tisztifőorvos is javasolja a kirándulást, így bátorkodom hívogatni benneteket madarász programjaimra. Szeretném ebben a bejegyzésben leírni, milyen “szabályokat” veszek figyelembe programjaimon.
Fontos tudnivalók:
Hidd / higgyétek el néha nekem is vannak rossz napjaim, de amikor kimegyek a tiszta levegőre, hallom a madarak énekét, belenézek a távcsőbe és ott vannak….Ott vannak azok a csodálatos madarak, most már köztük eszegetnek a vándormadarak is a pajzsoscankók, a parti lilék.. és itt vannak már a gulipánok, a gólyatöcsök, és a nászruhás récék is. Ezt látni kell! Ápoljuk a lelkünket is….
Látjátok, hogy ebben a helyzetben is el lehet mondani, hogy “a természet nem ismer határokat!”
Várom azok jelentkezését, akik már nem bírják az otthoni bezártságot és szeretnének egy egyedi programon résztvenni – nézzétek meg a facebookon a vendégeim értékelését és véleményét.
Jelentkezés: Tislér Diána +36 70 229 84 83 vagy [email protected]
Vigyázzunk egymásra!
Mindenki követi a híradásokat. Egyre több a megbetegedés a koronavírus miatt, de főleg 70 év fölöttieknél.
A turisztikai szférában dolgozók munkahelye veszélybe került, mert az emberek lemondják az előfoglalásaikat – pedig egyszer ez a vírus is “lefut” mint minden más influenzavírus.
A szállodák, panziók, éttermek elküldik alkalmazottaikat, mert nem tudják miből fizetni őket – mivel mindenki követeli vissza a foglalót. Ha lehet lenne egy – két tanácsom ezzel kapcsolatban:
Hívogatok mindenkit programjaimra – ha még nincs kijárási tilalom – csak korlátozás – tehát még ki lehet menni a természetbe:
Mivel most nem dolgozom máshol – várva hogy a munkahelyemen is rendeződjenek a dolgok – ezért mindennap ráérek. Csak hívnotok kell és megbeszéljük, hogy milyen programot szeretnétek.
Kár lenne lemaradni a tavaszról, hiszen:
Maradjunk pozitívak és éljük tovább az életünket – míg a járvány lemegy.
A természet a legtisztább környezet! Gondolkodjunk el ezen!
Várom az emaileket és a hívásokat!
Szeretettel:
Tislér Dia
természetvédelmi mérnök és túravezető
+36 70 229 8483 vagy [email protected]
Kép forrása: https://pixabay.com/hu/illustrations/%C3%BAtjelz%C3%A9s-figyelem-szolgalmi-jog-663368/
