Avagy amikor két vörös összejön
Edot, név szerint Téglás Editet többen ismerhetitek, hiszen írtam már róla korábbi bejegyzésemben; amikor is RenKával együtt megvendégeltek bennünket egy lovaskocsis túra során műhelyükben Fertőszéplakon. Itt láthatod a fotós beszámolót erről.
Edo felhívott a múlt héten, hogy a családját és közeli barátait el szeretné hozni egy madarászatomra, mert már olyan sokat mesélt már rólam nekik. Jó alaklomnak tűnt, hogy csináljunk egy úgynevezett “promo” magyarul reklám – túrát. De ezekben mindig az a legjobb, hogy – egyáltalán nem gondolunk erre – és közben jól érezzük magunkat.
Rengeteg madarat láttunk – habár sokan azt gondolhatják, hogy szeles 5 fokban nem “mozog” semmiféle állat – ők bizony tévednek.
Gondoljátok csak el; a nagylilikek (Anser albifrons), akik nálunk telelnek, a nálunk uralkodó téli időjárás – nekik szinte nyaralás a szibériai -40 vagy akár -50 Celsius fokokhoz képest. A Fertő -táj fészkelő madarainak némelyike már elindult haza – dél felől. Azok a vándormadarak, akik pedig március – április környékén nálunk vendégeskednek, azok repülnek tovább északra a skandináv vidékekre, hogy fészket rakhassanak.
Milyen madarakat láttunk? Szemmel látható, hogy vannak már kettecskén nyári ludak, hamarosan fészket raknak a nádasban és láthatjuk totyogó kis libuskáikat.A nagy lilikek pedig hamarosan elköszönnek a Fertő-tájtól és elindulnak észak – keletre, a messzi Szibériába.
Nem kellett igazán mondani, hogy miként madarászkodik egy profi
“Hipp, hopp elbújtak a gyerekek a száraz fűben!”
Amikor fenn voltunk a kilátóban, közvetlen közel elhúzott mellettünk három bütykös hattyú, de olyan gyorsan bukkantak fel, hogy lemaradt a kép. Fantasztikus élmény volt! Jellegzetesen “sípolva” repülnek. Ilyenkor kommunikálnak egymással. Szerintem csak adja az egyik az ütemet, hogyan csapjona szárnyával.
Láttunk rajtuk kívül, fenyőrigókat, seregélyeket amint a fűben keresgéltek élelem után. Ilyenkor gyommagvakat fogyasztanak, hiszen a rovarok 5 fokban ki se dugják az orrukat ilyen időben.
Csapatostul repkedtek körülöttünk nádisármányok – még téli tollazatban, nagyon édesek voltak, ahogy a földes úton ugra – bugráltak. Belinkelek ide egy MME -s linket, így bővebben olvashattok róla. Sajnos képet nem sikerült készíteni róluk, olyan kis izgágák. Illetve a mezei pacsirták is elkezdték próbálgatni hangjukat, és már most bemutatták “zuhanó – repülős” produkciójukat.
A kóstoló már nagyon ránk fért, mert a kilátóban nagyon szétfújt minket a szél. Hála Istennek, a Fertő-Hanság Nemzeti Park helyezett ki fedett ülőalkalmatosságokat is, így védve voltunk picit a széltől. És elfogyaszthattuk Edo íncsiklandozó lekvárjait / krémjeit, Vámosi Orsi kovásszal készített kenyerével.
Beszéljenek hát a képek:
Ezek voltak a “még vállalható” kategóriájú képek. El kell fogadjam, hogy nem leszek olyan fotogén, mint Edo. De mit számít, ha az embernek emlékeiben ott marad a jókedv és kacagás, a madarak röptének látványa, a tiszta levegő és a finom Fertő-táj lekvárjainak íze és zamata!
Így ajánlom Edo mesterműveit! Találkozhattok vele a szezonban minden hónapban egyszer meghirdetett programomon – 2021-es programpontokkal – már foglalhatóak! Klikk ide!
És ne feledjétek: mindig járjatok nyitott szemmel, nyitott szívvel, mert a természet nem ismer határokat!
Szeretettel:
Dia
A vírushelyzetre való tekintettel; minden szabályt betartottunk. Távcsövek is mint mindig le voltak fertőtlenítve.
