Lovaskocsikázás Lászlómajorba

Ezt a programomat nagyon szívesen ajánlom mindenkinek, mert az egyik legösszetettebb programom! Ebben tényleg megismerheted a Fertő-tájat a legtöbb oldalról:

  • természet
  • kultúra,
  • történelem,
  • kulináris élvezetek
  • 100% garantált élmény,
  • lovaskocsizás

Az utunk Hegykőről indul egészen a Fertő-Hanság Nemzeti Parkig, azon belül is bemutatómajorságáig Lászlómajorig. Itt egy kultúrtörténeti kiállítás fogad minket, amin keresztül jobban megismerjük a régmúlt és nem olyan régmúlt idők tájhasználatát ( nádaratás, halászat,állattartás stb.). Itt arról mesélek, ami nincs fenn a táblákon kiírva, többnyire saját élményekkel és kutatási eredményekkel igyekszem megtűzdelni a kiállítás “élettelen” tárgyait. Mert valljuk be őszintén, hacsak nem állsz neki elolvasni ami kb pár óra…nem tudsz meg a tájhasználatról semmit. 

A lovaskocsis utunk során végig távcsövezünk, figyeljük az éppen felbukkanó őzeket, nyulakat, madarakat, szitáló vércséket, legelésző szürkemarhagulyát és még sok mást! Az út közben pedig igyekszem megosztani a legizgalmasabb érdekességeket a Fertő-tájról és a Hanságról:)

A kóstoló Lászlómajorban, “terülj-terülj asztalkám” módra szépen megterítve vár minket, csakis kizárólag helyi termelők termékeiből! A lényege az, hogy minden ízében is megismerjétek a tájat!Az ízletes sajtjai, borain keresztül a szörpjein, lekvárjain át, a friss zöldségeit, és bio nemzeti parki szürkemarha- és bivaly szalámiait! Természetesen a ételallergiában szenvedőknek is mindig készülök, de ezt tudnom kell előre! Illetve aki vegetáriánus is megtalálják a kedvükre valót!

Többet nem rulhatok el…;) gyertek el és hozzátok el barátaitokat, gyerkőceiteket- velük akár lepkét is fogunk- unokáitokat!

Szerintem tök jó ez a  program!

A programról részletesebben itt olvashattok még, vagy egyszerűen csak hívjatok fel! 🙂

Szeretettel: Dia

“A természet nem ismer határokat!”

Pár fotó a programról:

 

 

 

 

Lovaskocsis túra, a nyulak, az egyszarvú és a hegykői majális

Azért jelentkezek csupán most blog bejegyzésemmel, mert annyi minden történt, hogy csuda! Vasárnap lovaskocsikáztunk, és a hegykői majálison is résztvehettem.

Kezdjük az elején…

Egy kedves visszatérő vendégem; Böbe elhozta kis családját a Fertő-tájra. Kicsik és nagyok egyaránt jól éreztük magunkat. A megtisztelő érdeklődés felemelő érzés volt!

Kalandosan indult a programunk, mert ahogy elértük a nemzeti park szélét, gazdálkodók éppen automatával öntöztek, így meg kellett oldani azt a helyzetet,hogy az útunkba “spriccelő” vízsugár minél rövidebb ideig érjen bennünket. Toni bácsi, a lovaskocsisunk, nem habozott sokáig; meghajtotta Jacket és Jägert (lovakat) és vágtába átvágtunk az öntözés sugarán! Nagy kacaj és nem utolsó sorban az elmaradhatatlan felfrissülés járt a kalanddal!

Utunk során láttunk -a kisebbek nagy örömére- mezei nyulakat, ahogy éppen rodeóztak a mezőn. Érthető hiszen a territórium fenntartása a kan nyulak jelenlegi legnagyobb feladata. A nőstény nyulak már nevelik a kis nyuszikat, hogy majd felnőve a most kifejlett nyulak helyére beálljanak.

Madarászkodtunk is természetesen- a kicsik tanulták, hogyan kell használni a spektívet, amibe ügyesen egy szemmel belekukkantottak. 

A képen látható kis fiú, óvodás még, de nagyon hamar megtanulta használni ezt a távcsövet. Ami legmegkapóbb volt talán a családnak a Lászlómajorban látott állatok, illetve a mekszikói útról látható réteken éppen totyogó kis libuskák, amelyeket a nyári ludak nevelnek.

                                           

A fő szenzáció persze a kis csikó volt egy helyi lovardánál. Igaz nem egy szarvú volt, de így is a gyerekek körében nagy népszerűségre tett szert. Nem kell mondanom, hogy a lányok voltak az igazi “egyszarvú” rajongók!!!

Köszönöm még egyszer Böbének, hogy eljött -jó volt újra látni őt- és elhozta családját is!Várlak benneteket vissza!

 

A hegykői majális pediglen olyan szuper volt kedden, hogy mindenkinek csak ajánlhatom! Hegykő egy édes kis falu a Fertő déli partján. Vidám, laza, mosolygós nap, amikor az emberek jönnek egy kosárnyi finomsággal, kisbabával és kutyusokkal! Emellett a színpadon szólt egy kis jazz, vagy egy blues….sült a pisztráng illata a levegőben, kézművesek mellett pedig nekem is jutott asztal, amit külön köszönök a Hegykői Önkormányzatnak, és a Fertő-táj Alpokalja Leader Egyesületnek!

 

Itt találkozhattam helyiekkel- veletek- és itt szeretném megköszönni nektek a beszélgetéseket, köszönöm nektek fertőhomokiak, hegykőiek és kópháziak és mindenkinek, akik odajöttetek és így volt alkalmunk megismerkedni egymással! Felismertük, hogy habár még idegenek vagyunk egymásnak, de van egy közös pont, amiben hasonlóak vagyunk; és ez nem más mint az; hogy szeretünk itt élni, szeretjük a Fertő-tájat és a Hanságot titokzatosságával és bájával együtt!

 

 

Gyűrűs piroslábú cankó

Szenzáció!!!

Muszáj azonnal leírnom, mert annyira izgatott vagyok az örömtől!!

Miről is van szó? Csak szépen sorban….

Úgy kezdődött, hogy ma reggel pirkadatkor egy kis csapattal madarászkodtunk és figyelmesek lettünk egy gyűrűs madárra, egy piroslábú cankó volt az! Spektív segítségével leolvastam a gyűrű számát, ami igazából egy betűsor. “IAK” 

Ezt jeleztem a túra után Hadarics Tibornak -a Fertő-Hanság Nemzeti Park kollégájának, aki mindent tud a madarakról- ezután ő többször felhívott a madár miatt. Újabb és újabb információk miatt!

A fentebb látható madár sajnos nem a gyűrűzött madár, de a forrásban olvashattok erről a fokozottan védett fajról bővebben: termeszetbolond.hu

Kiderült, hogy a madarat 2011 júniusában Salina di Commacchio-ban Olaszországban (!!!) gyűrűzték meg, és ezt a madarat többször látták már itt a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban. A madár 7 éves körüli lehet, mivel fiatalként gyűrűzték meg! Tibor szerint, az is lehet, hogy nálunk kelt ki. Mivel többször látták az elmúlt években is itt nálunk; így elmondható, hogy egy visszatérő “vendégünkről” van szó. De az is lehet, hogy nem is itt fészkel, csak itt megáll “egyet kajálni”, hogy felkészüljön a további útra!

Bemásoltam ide egy térképet, hogy lássátok mekkora távolság van; Salina di Comacchio és Fertőújlak között. Légvonalban- mint Tibor mondta- 491 km a távolság. De nekünk ez, autóval több, mint 700 km és több mint 8 órás utat jelent!

Egy oldalt is találtam a hellyel kapcsolatban: kattints ide

Egyet nagyon bánok, hogy nem készítettem képet róla…amikor túrát vezetek a fotózás sose jut eszembe. Ez jó lecke volt! De még talán van remény; mert a vendégeim komoly fényképezőgépekkel voltak felszerelve-hátha valamelyik képen felbukkan a “nagy utazó” 🙂

Annyira szuper ez a madárgyűrűzés- dolog! 

Szóval -kedves barátaim- mindig csakis kizárólag nyitott szemmel járjunk, mert sose tudhatjuk mikor lep meg minket a természet “határtalanságával”!

 

 

 

Egy mozgalmas hétvége

A hétvégén mi is történt? Minden egy madárcsicsergésre csupa zöld lett, kivirágoztak az orgonafák, kikeltek a nyári ludak fiókái és végre… eljött a Bird Experience http://www.birdexperience.com/ napja: Illmitzben az osztrák Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park szervezésében! Egészévben ezt várom, mert annyira szuper! Az osztrák precizitás csodálatos példája. Az osztrák kollégák Közép- Európa egyik legérdekesebb madarász találkozóját szervezik meg évek óta! Itt hallasz német, magyar, szlovák, angol, grúz nyelven beszélő embereket! Sokan csak hobbi madarászok, vagy “csak” természetbarátok; de vannak ornitológusok (madárkutatók) belföldről, külföldről egyaránt.

Itt vannak Közép- Európa “nagyjai” is! Nemzeti parkok, természetvédelmi egyesületek, Európa legjobb távcső gyártó cégei, digitális fényképezőgépeket gyártók, fotósok, túraruházatot árusító vállalkozások, könyvboltosok, művészek és még folytathatnám a sort! Egy szó mint száz: ez egy fantasztikus kavalkád a madárbarátoknak számára!

Idén itt jártak vendégként Grúziából, egy természetvédelmi szervezet és arról meséltek nekünk, hogy Batumi fölött milyen eszméletlen tömegben vándorolnak ragadozómadarak! Naponta több mint 200.000 ölyv száll el a város fölött, amelyet sajnos ma hobbiból még mindig lőnek! (Direkt nem vadászatnak hívtam- mert az értelmetlen lövöldözés számomra csak gyilkolászás!)

Mint ahogy említettem: nem csak szakemberek fordulnak meg itt, hanem olyan laikusok akik imádják a természetet, és kíváncsiak az új kutatások eredményeire- mert ugyebár fantasztikus előadások is vannak. Ekkor lehet “fújni” egyet, miután bejöttél a hűvösbe egy jó kis madarászatból.

Mint ahogy ezt tettük is; Natáliával és a fiúkkal. Reggel találkoztunk a pomogyi határátkelő magyar oldalán, és kimentünk “túzokozni”,nagyon jól éreztük magunkat, a túzokkakasok még délcegen járnak, ill. néha egy-egy túzok fej kikandikál a magas fűből -ők nevezetesen a kíváncsi tyúkok, épp felmérik a “felhozatalt”;) – mint az tengeralattjárók felderítői.

A kis csapattal láttunk aranyló sárgabillegetőt, aki nem igazán volt félős és néha megkörnyékezett minket, épp élelem után kutatva. Nyulak, fácánok, őzek is szemet gyönyörködtetve -nem zavartatva magukat- töltötték el reggelijüket, ki így ki úgy.
A program ezzel még nem volt vége, mert megnéztük az andaui / mosontarcsai hídat- amely mint tudjuk nem szép régmúltra tekint vissza. Átsétáltunk Magyarországra; haza és megcsodáltuk a Hanság égerfáit is. (Itt meséltem a Hanságról és Hany Istókról is.)

De láttunk nyomokat is, amelyek hódra utaltak. Nem vágta ki teljesen a fát, de mit csináljon az ember/ vagy inkább hód/ ha folyamatosan nő a szemfoga, muszáj koptatni.
Itt még meg kell, hogy említsem, hogy láttunk cigánycsukot is, ami igen madár már errefelé, és hogy jobban megnézhessük Natália -kérésemre külön- visszatolatott, mivel ezt már autóból figyelhettük meg, amint épp Illmitzbe indultunk.
Ezek után elmentünk Illmitzbe, ahol a Bird Experience-en körbesétáltunk, és meghallgattunk egy angol nyelvű- Grúzia ragadozó madarairól szóló előadást- főleg Zétényt érdekelte a csapatból, aminek külön örültem.

Képeket utólag is köszönöm Natáliának és  fiúknak! Köszönöm, hogy eljöttetek és együtt eltölthettünk egy fél napot!

Itt meg is jegyezném még- ami külön öröm számomra- hogy a Bird Experience során a KOWA Deutschland meghosszabbította a szponzorációt, – kapok még legalább 5 db távcsövet (!)-  ez azt jelenti hogy 2018-ban is használhatjuk és élvezhetjük a KOWA távcsövein keresztül a természet szépségeit!

Mert ugyebár: “a természet nem ismer határokat!”

 

   

 

 

A búbosbanka is megérkezett

Képzeljétek el: ma reggel volt szerencsém hallani és látni búbosbankát!

Ez nagyon nagy szenzáció, mivel egy védett fajról van szó.

Ki is ő? “Büdös bankának” is szokták hívni, mert “a fiókák veszélyérzet esetén bűzös ürüléket juttatnak vélt, vagy valós támadójukra.” A forrásban részletesen olvashattok róla, így külön ezt nem csűrném-csavarnám, hiszen az MME nagyon szépen leírta az érdekességeket róla.

(Forrás: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-upuepo)

Az MME oldaláról egy kép a kis “szarosokról”, szépek igaz?

A harkályok által vájt odvas fákban költ, de sajnos az intenzív erdőgazdálkodás nem igen használt neki, mivel az odvas fákat is kivették az erdőből. Erre külön felhívta a természetvédelem a figyelmet. (Megjegyzem: nem csak a búbos banka kapcsán.) Szerencsére ez az erdészetek fülébe is eljutott, nyitottabbak a természetvédelem felé és meghagyják – külön kérésre – ezeket a fákat. 

Rovarokkal táplálkozik, amelyeket ezekben az elhaló fákban talál illetve mezőgazdasági területeken is látjuk őket. Az intenzív mezőgazdaság a rovarírtó szereivel sem kedvezett a fajnak.

Itt a Fertő-tájon gyakran felbukkan – mint ma reggel is fás – bokros mezsgyékben, ahol védelmet és élelmet talál, és aminek mi külön örülünk!

Érdekességeket még Hermann Ottó tollából olvashattok:  http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/madarak-hasznarol/ch11s28.html

Egyébként Hermann Ottó írásait nagyon kedvelem, mert annyira egyszerűen és képekben írja le a madarat, hogy azt öröm olvasni. Itt ezer kismillió más nevet találtok a búbos bankáról. A kedvencem: “szalakakóta” – van humora a magyarnak, azt meg kell hagyni! (“Szegény madár…” – megmondom őszintén: én még nem szimatoltam búbos bankát, valaki esetleg? 🙂 )

Itt pedig a madár hangját hallgathatjátok meg, talán így érthető miért nevezik latinul: Upupa epops-nak.

Ha nem láttatok még búbos bankát, akkor gyertek el velem egy túrámra, talán lesz szerencsénk hozzá! (Igaz megszagolni nem fogjuk….)

Ez a bejegyzés egy kicsit rendhagyó lett, de talán így mégis fel tudtam egy picit hívni a figyelmet erre a szépségre, még ha büdös is… 🙂

Látjátok, ismét bebizonyosodott: ” a természet nem ismer határokat!”

 

Tavaszi élmény

Mondják: “Aki korán kel, aranyat lel.”

Az ember – főleg ha nagy alvó, és nehezen kel pirkadatkor – akkor még inkább felértékelődik a reggeli élmény.

Mivel van egy kutyám és a reggeli mozgás a munka előtt jót tesz, ráveszem magam minden hajnalban, munka előtt és kimegyek a “határba”.

Egy kicsit gyere el velem sétálni, és éld át velem – még ha most így virtuálisan is – gondolatban! Vagy talán Neked sem lesznek idegenek, azok az érzések, amiket itt próbálok szavakba önteni!

Azt senki nem vitatja el, hogy minden egyes reggel magával hozza az új kezdet, egy “új tiszta lap” érzését- magam vagyok – senki nem szól hozzám, csak én vagyok és a természet.

Ilyenkor találkozol igazán a természettel: reggel 6-kor amikor még épp hogy ébredeznek az emberek, az utcák üresek… a madarak dalolnak és a kutyád örül, hogy elmentek sétálni. Abból tudod, hogy mindent megszagol és mindig csak visszafut Hozzád azzal a pofával és mosollyal: “olyan jó, ugye?” és a pofiját odadörgöli a combodhoz. Jelzem, szeretet nincs szőr és nyál nélkül, nem érdemes mérgelődni – én is túltettem magam rajta. Van mosógépem, “dejó”! 🙂

Az is plusz örömet okoz, amikor látod máson, hogy boldog.

Ma kakukk jellegzetes hangját hallottam, idén először – megjegyzem – sőt láttam is! Fenn volt egy fa legfelső ágán – ami még nem borult lomb-kabátjába, így még mindenki jól látszik – aki hangot ad a tavasznak!

Nem úgy, mint a cinkék a kökény virágos díszruhájában benn, ahol épp “traccs partijuk” zajlott – megálltam a “kökény bokor illatos fehér pompája mellett – és csak hallgatóztam. Lehet épp megtárgyalták, ki hova megy aznap, vagy lehet megbeszélték “Cinke Csaba” tegnapi virtuóz eladását, amit a szomszéd platánfán előadott.

Míg el nem felejtem: találtam kis sárga csigákat is, amelyeket gyerekkoromban láttam utoljára – és előjöttek a frissítő tavaszi eső után.

A kibúvó nap az esős felhők közül csak hab volt a tortán! Ilyenkor tanácsolom – csak állj meg , napozz szívd magadba a friss finom tavaszi levegőt és csak létezz! Azt hiszem ennél jobb reggeli feltöltődést nem tudok ajánlani!

Szép napot és ilyen szép vagy még szebb reggeli élményeket kívánok Neked, amikor megélheted, hogy “természet nem ismer határokat!”

                            

Túzokok délceg járása

A hétvégén volt szerencsém egy nagyon kedves és vidám csapattal megélni, ahogy a túzokok előkészülnek a nagy “szerelmi táncra”. Egyenlőre “csak” terepszemlét tartottak a kakasok és a tyúkok, de ettől is teljesen elájultunk! A tyúkok nyaka csak úgy nyújtózott ki a magas fűből, lesték ki a legszebb kakas a vidéken. Magyarán “lesben ültek” 😀 Ismerős lányok?Minden megfigyelésen alapszik, ugyebár!)

 

A négy tagú csapat érdeklődve figyelte, ahogy “zsizsegett” a természet! Nem csak túzokot, de nyulakat, fácánokat, ragadozómadarakat láttunk!

Hiszek abban, hogy csakis nyitott szívvel érkezőknek nyitja meg magát a természet! Csak akkor mutatja meg a természet féltve őrzött csodáját, alázatosságát!

Olyan áldottak voltunk – én így fogalmazom meg, mert olyan volt hogy “huu nagyon…” – egyszer csak egy csapatnyi túzok körülbelül 16 madár repült felénk…

Leírhatatlan az, amikor egy csapatnyi túzok repül nem messze tőled, úgy hogy tudod Európa legnagyobb repülőképes madara, amelynek kakasai egy méter magasak és a akár 18 kilót is nyomnak!! És ebből egyszerre 16  egyed! A földön is voltak páran.

Keringültek, gondolkodtak: “vajon hol szálljunk le..?” Talán ismerős az érzés, akkor amikor a városban keressük a parkolóhelyet és vacillálunk, hogy hol van a legjobb hely. 

Igaz amikor ez  a csapatnyi túzok felénk repült, nem igazán ez járt a fejünkben…. csak ott álltunk távcsővel a kezünkben, és tátott szájjal, ujjongó szívvel lelkendeztünk ott az út szélén! 🙂

Ez az élmény szívünkben marad, szerencse talán, hogy nem tudtuk lefotózni – ha nem haragszotok, hogy ezt mondom – de így marad meg a természet bája, érintetlensége.. hogy az a pillanat csak a miénk… ők ott és mi csak figyelünk…

Köszönöm kedves Andrea (nagyi), hogy elhoztad a családodat és fontosnak tartottad azt, hogy együtt legyetek és együtt megélhessétek a természet szépségét! És azt a felejthetetlen aranyos program-rendelő emailedet! Nem fogom elfelejteni!

Nagyon örültem, hogy Veletek együtt ezt megélhettem! Köszönöm a képeket! Máskor is látlak benneteket sok- sok szeretettel:)

Aki pedig még nem volt, azt hívogatom és várom még ebben a hónapban, mert aztán “ledürrögnek” és akkor már “csak” kotlás van és senki nem jár délcegen, mert beérett a túzok-szerelem” 🙂

Következő program: 2018. április 14. 10:00

Áprilisban minden szombaton!

Szép napot mindannyiotoknak!  Dia

  

Egy borjú születése

Olyan csodálatos dolognak voltam részese, amely nem is foglalható szavakba. De mindenképpen szeretném Veletek megosztani, kedves Barátaim!

Megpróbálom elmesélni nektek ezt az élményt, így bocsássátok meg, ha nem vagyok egy Jókai Mór. De igyekszem! Íme első blog bejegyzésem:

Mai napon ahogy hazafelé tartottam, megpillantottam egy fekvő szürkemarha tehenet a többi között, Lászlómajor melletti karámban. Ez a Fertő-Hanság Nemzeti Park Bemutatómajorsága. Mint tudjuk a szürke szarvasmarha; egy régi magyar háziállatfajta, amelynek származása vitatott, de ebbe most nem mennék bele.

A tehén feküdt, először csak a hátát láttam és nem is tudtam először mi a baja, mert így ebből a szögből nem volt egyértelmű. Egyszer csak előkandikált egy pár pata….hoppá- gondoltam itt egy borjú fog megszületni. Vártam…és képzeljétek-  nem is sokáig!

A tehén egy picit még vajúdott és egyszer csak felállt és az állatból kilógott a kis újszülött…olyan volt mintha nem is élt volna…de egyszer csak pislantott. Megnyugodtam, akkor nem lehet nagy gond! Mivel életemben először láttam ilyet így -érthető mód- izgultam!

Egyszer csak egy nagy “placcs” és kipottyant az a kis tünemény!!! Akárki gondolhatta volna abban a pillanatban- aki persze még soha nem látott ellést- hogy ez a kicsi, most nyakát törte. De nem! Az anyuka gondosan szépen lenyalogatta a kis állatról a méhlepényt, a borjú pedig reszketett, mint a kocsonya. Minden bizonnyal fázott, hiszen gondoljunk csak bele, hogy abból a jó kis melegből (38-39 Celsius fok), szó szerint kipottyant a 10 fokba, 50 fok különbség!

Pedig ennek a bocinak még szerencséje volt, hogy nem a jeges télbe született!Ezeket az állatokat ún. ” ridegtartásban” tartják, ez azt jelenti nem kell neki istálló. A borjak néha a havas télbe születnek meg!

Egy szó mint száz, fantasztikus, felemelő és megható élmény volt! Nem tudom elmondani- látjátok próbálkozom! Egyszer ilyet mindenkinek látnia kell! Egy órán keresztül ott álltam és néztem, hogy milyen csodálatos a természet és az állatok is,- mint az ember babusgatja a kis csöppjét, a legdrágábbat, akit világra hozott! Boldog vagyok, hogy ennek az eseménynek részese lehettem.

Ekkor az anyukám jutott eszembe, hogy milyen lehetett neki az a pillanat, amikor megszülettem….

Gondoljon ebbe bele mindannyiunk egy picit….. amíg lehet szeretgessük az anyukánkat, legyünk hálásak mindennap az életért! Ha pedig nem élnek is fizikailag, a szívünkben tovább élnek, sőt bennünk!

Remélem megbocsátjátok a személyesebb hangvételű bejegyzést- de aki ismer tudja úgy is- nagyon megérintett ez a történés!

Ismét megélhettem- egy kicsit másképpen-, hogy a természet nem ismer határokat!

Hálás vagyok, hogy megélhettem!

Írta: Tislér Diána 

Videó a születés utáni pillanatokról: