Szerző: fertotajtura

Örvös ludat láttam

Bizony ám, örvös ludat láttam!!! Miért is olyan nagy szenzáció ez?

Személy szerint nekem azért, mert életemben először láttam ezt a madarat! Viszont a Fertő-tájon is ritkaságnak számít, így leírhatatlan az a boldogság, hogy megfigyelhettem ezt a csodás “matt-fekete”,  elegáns madarat!

Sajnos saját fotó (még;) nem sikerült, mert idő előtt elrepült. De íme egy profi fotó erről a fajról és talán mindenki érti, miért vagyok/voltam “besózva”! Talán elfogultságom teljesen megalapozza ez a fotó:

Dark-bellied Brant Goose Branta bernicla bernicla at Cley Norfolk.

Mai nap “kinéztem” Mekszikóba, gondoltam madarászok egyet. Készítettem is egy videó felvételt, amint épp leszállnak a nagy lilikek. (Ezt talán többen láttátok is a facebook oldalon-  a technikán még van mit javítani. Rajta vagyok!)

Ott álltam a Borsodi dűlőn és Végh Gyuri juhász- barátom odajött hozzám, amint épp a rackanyájat őrizte. Nagy kikerekedett szemekkel és gyermeki érdeklődéssel nézett bele a KOWA spektívbe!  Épp, hogy megmutattam neki a bütykös ásóludat…nézem csak..hoppá!!!…ez valaki más a lencse túlvégén! Ismerős volt a madárhatározóból. A madár alig nagyobb egy récénél, 1,2 kg testtömegű és 56-61 centiméter nagyságú, szárnyfesztávolsága 110-120 centiméter. Tehát nem nagy lúdról van szó. (Forrás: wikipedia.com)

A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor megláttam! Gyorsan megnéztem a madárhatározóban, hogy valóban az-e  amire gondolok; addig Gyuri nézte…és ő is “elhűlt” a madár szépségén! Aztán azonnal hívtam Hadarics Tibort, a Fertő-Hanság Nemzeti Park kollégát, madarászt. Nagyon örültem, mikor mondta, hogy látott a napokban az osztrák részen egy egyedet. Talán ez ugyanaz az állat, amit ő is látott. Ez is csak igazolta, hogy nem tévedtem. Itt szeretném megköszönni Tibornak, hogy a birding.hu a Terepmadarászok honlapján feltüntette az én megfigyelésemet is. Nagyon jó érzés résztvenni ebben!

Kérte próbáljak készíteni képet, – de mint említettem –  mire sikerült volna; pont elrepült. Sebaj!Talán még itt időzik a környéken és sikerül készíteni róla egy közeli fotót a KOWA spektíven keresztül.

A madárról nyomtatott irodalmat szinte nem találtam, így kutakodtam még az interneten. A következőt írják róla:

“Az örvös lúd a sarki tájak lakója s a föld legészakibb részein fészkel. Így Grönland északi vidékeitől a Spitzbergák, Ferenez-József föld, Novaja-Zemlja, Taimyrföld felé terjed a Grinnel földig, hol a 82° 33° é. szél. alatt találták fészkelve. Kietlen hazájából tél felé százankint vonul a hollandi, észak-francziaországi, dán tengerpartokra, úgy a Keleti-és Északi-tenger partvidékeire, ritkábban Közép-Európa belsejébe is. Hazánkban többször észlelték. (..)A Fertőn JUKOVITS szerint igen ritka, de néhányat mégis szerzett;* FASZL ugyanitt Hegykőnél 1879-ben novemberben látta.* DOMBROWSKI írja,* hogy 1886 decz. 6-án bátyja a bécsi vadaspiaczon vett egy  példányt, melyet szintén a Fertőn lőttek; ez a nemz. múzeumba került. 1887 márcz. második felében két csapat tartózkodott a Fertő délkeleti részein, (Mexikónál); egyikben 19 db, másikban 21 db. volt Márcz. 19 és. 24-én egy-egy darabot el is ejtettek közülök.” (Forrás: Magyarország madarai – Írta: Chernelházi Chernel István, Képekkel ellátta: Nécsey István Intézte: Herman Ottó, Budapest 1899. Franklin Társulat Nyomdája)

Ebből a szövegrészből láthatjuk, hogy ezt a fajt megfigyelték már itt a Fertőn sokkal korábban is, és nem kis létszámban!(Friss adatok hamarosan!)

A Magyarországon ritkán előforduló, védett örvös ludat csak vonulási időszakban figyelhetjük meg, nálunk általában télen. E faj előfordulása is bizonyítja a Fertő-Hanság Nemzeti Park természetvédelmi kezelésének eredményességét. Így – több mint nyolc ezer kilométerről érkező különleges vonuló madárfajok, köztük az örvös lúd is  – zavartalanul pihenhetnek és táplálkozhatnak a Fertő-tájon.

Mutatok pár térképet és képet, hogy hol is fészkel ez a faj, hogy el tudjuk képzelni, hogy micsoda eszméletlen távolságot tesz meg, elvándorolva a tundra jeges időjárása elől.

 

 

 

 

 

 

Talán így mindenkinek érthető, hogy miért is olyan nagy dolog az, hogy itt a mi kis hazánkban egy örvös lúd landolt. Mint láthatjuk a birding.hu oldalon többet is láttak a napokban, ami külön öröm! 🙂

Azt írják még az örvös lúdról, hogy “(..) a sarki tengerek kietlen partjain költ-legmagasabb sarki körig. Itt a szűkösen termő tengeri növényzetből él. Telelőterületén kedvelt tápláléka  a tengeri fű.” (URANIA ÁLLATVILÁG -Madarak, 93.oldal, Gondolat Kiadó, Budapest 1972) Igaz, tengeri füvet errefelé nem talál, de láthatólag jól érzi magát ezen a vidéken is. 

Pár fotó még az örvös lúdról fészkelőhelyén:

Forrás: http://www.nhptv.org/natureworks/brant.htm OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Repülés közben Nagy-Britannia partjainál:

Forrás:http://www.warwickshirewildlifetrust.org.uk/species/brent-goose

Remélem ezekkel a képekkel és térképekkel még inkább felkeltettem az érdeklődést!

Télen is vannak programok, figyeljétek a honlapot ill. facebook oldalt!

Remélem látok még örvös ludat az idén, sőt programjaim során is megmutatja magát!

Látjátok:  valóban ismét bebizonyosodott, hogy “a természet nem ismer határokat” még ha több ezer kilométerről is van szó!

Szeretettel üdvözöllek benneteket:

Dia

Gondolatok november elsején

November elseje.Mindenki rohan. Siet. Autóba ül. Mentőautók szirénája töri meg a látszólagos csendet…

Ma

én,

viszont vágytam a csendet, az igazi nyugalmat, hogy megtaláljam a természetben az üzenetet…és megkaptam.

Mi emberek mindig sírunk az elmúláson. Pedig az elmúlás valaminek a kezdete. Hogy is értelmezi ezt a természet?!

Elpusztul, lebomlik más élőlényeknek életet ad és tovább él!Más formában- egy rovarban egy gombában egy madárfiókában…és így tovább.

A természet arra tanít minket, hogy az elmúlás a kezdet is egyben. Ha el is múlunk, jönnek mások…és lesz ÉLET! Olyan csodálatos dolog ez, amit már az ókorban kutattak kerestek, nagy tudósok mint Da Vinci….és nem ért a “végére”…, hiszen nincs is….

Mi, emberek mindig az apokalipszistől rettegünk, hogy “jaj mi lesz ha vége lesz a világnak!” Emberek! Ébredjetek. Nem lesz vége, csak a mi fejünkben van ez… az élet megy tovább.

Szomorkodunk a természet pusztításán – és jogosan..- de ne higgyük azt, hogy nincs tovább! A Föld él és ha egyszer úgy “áll a szénánk”, hogy már nem érdemeljük meg ezt a “paradicsomot”, akkor “levet magáról a bolygó”- hogy egy kedves ismerősöm gondolatával éljek…-  és új életet szül!

Nekünk egy dolgunk van: csodálni! Megmutatni másoknak, fiatalabb és idősebb generációknak továbbadni és hagyni, hogy átjárjon az őszi avar illata vagy épp egy bokorban ugráló ökörszem látványa, ami felér MINDENNEL!

És akkor rájövünk….

Lássunk és értsünk: minden ami körülöttünk van, amik vagyunk magunk is, az az ÉLET nagy csodája!

Nézzünk másképp a halálra ezen a napon is….a halál nem a vég! Több vallás is megfogalmazta, akár örök élettel vagy reinkarnációval… 

MI mit látunk, mit élünk meg!MI magunk is csodák vagyunk, értsük ezt meg és ha el kell hagynunk ezt a csodát egyszer, akkor is továbblétezik az ÉLET.

Lerovom tiszteletem az ÉLET előtt, hogy ennyire csodálatos, hogy megfogalmazni nem tudom és csak nézem az őszi avart, ahogy zsizseg és zsibong – miközben loholunk a temetőkbe jópénzért vásárolt koszorúinkkal….- és úgy érzem, nem tudok semmit, fel nem érem ésszel, hogy MI annyit ártunk nap mint nap a környezetünknek, és a természet , az ÉLET utat tör magának és akár girbegurbán, akár csak az út szélén vagy éppen a beton kellős közepén de él…és MI csak állunk értetlenül, hogy hogyan??…

Emlékezzünk, álljunk meg egy pillanatra…..

de ne felejtsük el a természet üzenetét:  a halál nem a vég, hanem a kezdet!

Kimondhatatlan hála van a szívemben….köszönöm, hogy élet vagyok

Érezzétek ti is mindannyian, akik éltek, hogy ti is az ÉLET csodája vagytok.

Talán megbocsátjátok hogy nyitottabban és talán picit szentimentálisabban beszéltem erről, de ezek a gondolatok forogtam bennem miközben a LÉS erdejének csendjében jártam…

 

Szeretettel:

Dia

SDG

A természet nem ismer határokat.

A gumikesztyűtől a béka- barátságig

Köszönöm a képeket TÍmár Andreának! Talán a címet sokan közületek furcsának találja,de hadd meséljem el nektek a mai éjszakai túránkat.

Fotóim még nincsenek,hiszen még nincs egy órája, hogy a kis csipet csapattól elköszöntem.(Most már vannak;)

A mai éjszakai túrát korábban kezdtük,mert a nap korábban megy le és így logikusabb volt már 20 órától elindulni.

A csapat készült,- állítom – a fejlámpák összes lehetséges fajtájával találkoztam, volt egy kedvencem: amin annyi “világító egység” volt, hogy azonnal az ugró pókok szemei jutottak eszembe! Ugyanis az ugrópók fején több méretben találhatóak szemek!

Így azonnal felmértem, hogy komoly érdeklődőkkel hozott össze a sors:)

Többen készültek vödrökkel, nagyítóval…és gumikesztyűvel!!! Alíg indultunk el Bogi már felvette a kesztyűt- mint kiderült mindentől fél…Nem kell mondanom a gumikesztyűbe negyed óra múlva beleizzadt.(Erre még visszatérek.)

A sétánk során rengeteg spanyol meztelen csigát találtunk-sajnos-ez egy invazív behurcolt faj. Amit a gyerekek sok fujjogatás közepette figyelt meg:) 

De láttunk sokféle éjjeli lepkét, illetve egy sáskafélét is fogtunk.

Aztán az éti csigánál kezdődött “minden”….

Bogi a tenyerébe kérte -gumikesztyű nélkül- az éti csigát!Onnantól kezdve mindenki megfogott mindent.Vagyis majdnem mindenki, majdnem minden rovart, békát és még kis pókot is megfogott,megsimogatott!

Nem csak kecskebékát találtunk, hanem barna ásóbékát is, aminek én külön örülök!!:)

A történetet azért tartom csodálatosnak mert a gyerekek -élén Bogival- átlépték a határaikat és meg mertek fogni olyan állatokat, amitől -indokolatlanul- sokan tartanak.Az is bebizonyosodott, hogy mi felnőttek vagyunk azok, akik ezt a félelmet átadjuk a gyerekeknek. Ebben a példában is jól látszik mennyire eltávolódott az ember a természettől!

Közben abban semmi rossz nincs, ha megfogunk egy békát!Nem lesz a gyerek tőle beteg,se semmi baja nem lesz!Annyi, hogy meg kell értetni a gyerkőccel,hogy ne nyúljon a szájába,se a szemébe…Békapisibe még nem halt bele-tudomásom szerint- senki!A vöröshasú unka hasi mirigyei irritálhatja a nyálkahártyát.De nem hiszem hogy valaki most elkezdi puszilgatni az unkát,vagy..?!:);)

Visszatérve a történésekhez: a gyerekek felpörögtek az újdonságtól!Akkorákat sikogattak, hogy még az az állat is lelécelt (értsd:eltünt), aki ott se volt!!:):)

Mindenki boldogan, megtelt szívvel, valami újdonságot megélt történéssel tért haza!

Zsanett Neked külön köszönöm,hogy összeszedted a kis csapatodat és Andrea Neked,hogy elhoztad a kisfiadat,akinek felkiàltása itt cseng a fülemben:”Dia!Találtam valamit!”

Köszönöm Nektek a nyitott szemű és szívű társaságot!

Köszönöm, hogy megélhettem Veletek, hogy nem csak a természet nem ismer határokat, hanem a kiváncsiság /vagy akár mondhatjuk: a természetre nyitott szív, amely legyőzi a belénk itatott félelmeinket! Tanuljunk a gyerekektől!Érdemes!!!:)

Találkozzunk a vadludak vonulásakor is -amint megbeszéltük!

Szeretettel:

Dia

 

 

“Vihartúra”

Tartozom egy történettel…

Az a bizonyos “vihartúra” történetével…

Ez a bejegyzés ezeken a forró nyári napokon biztos jól fog esni.

“Lovaskocsikázás madárlessel”

című programra megtelt a kocsi kicsikkel és nagyokkal. Csodálatos verőfényes napsütésben indultunk, még a program elején még meg is köszöntem a csapatnak, hogy ilyen szuper időt hoztak magukkal.

Minden túra elején izgulok, mert sosem lehet tudni, mit látunk aznap…a meglepetés így sem maradt el. De más formában, mint ahogy én azt gondoltam.

Alig indultunk el, nagy sötét felhők gyülekeztek felettünk! És egyszer csak lecsapott! Meglepetésszerűen öntött el minket az eső..de az még hagyján lett volna, eszméletlenül vágott a szél is!!!!

Így Toni bácsival úgy döntöttünk, hogy beállunk egy fasor mellé, hogy védjen minket az oldalszél által hordott víztől.

A vihar közben a csapat mindvégig nyugodt maradt – amiért külön hálás vagyok nektek :).

Elég abszurd volt a kép….vág a szél..zuhog..a fák hajladoznak, a hallgatóság beburkolózik…és közben figyeli amint elmesélem Hany Istók történetét.

Egyébként pont jó volt a “körítés” – itt a nyári záporra gondolok- és így még izgalmasabb volt a “story”. Tátott szájjal hallgatták a  gyerekek:) Nagyon aranyosak voltak! 

A zápor max. 20 percig tarthatott, és utána csodálatos napsütés fogadott minket a Vasfüggöny emlékhelynél, ahol tövisszúró gébicset, sőt vörösgémet is láttunk!!!Aminek külön örülök! A fa tetején ült ez a félénk gémféle, éppen szárítgatta magát a napon.

Az elvonuló felhők és a beszűrődő fények….-ááá le se tudom írni, fantasztikus volt! 

A természet mindig más arcát mutatja meg és hálás vagyok, hogy ezt is megélhettük, mert a vihar utáni napsütés felüdítő volt!

Köszönöm még egyszer a csapatnak, hogy ilyen türelmes és megértő volt -igaz nagy zuhiban nem is volt választásunk.

Jegyezzük meg:

“A természet nem ismer határokat!”

 

A képek magukért beszélnek, köszönöm Heninek és Tamásnak:)

 

Interjú az m1 “Ma délelőtt” című műsorában

Kedves Fertő-táj túrázók!

Talán páran közületek láttátok a felvételt amit  a mai napon (2018.07.22. 10:30-kor) adtak le az M1-en! De most szeretném elmondani Nektek, hogy is éltem ezt meg. Mert azért valljuk be, nem mindennap készítenek az emberrel interjút….

Tegnap amikor épphogy készültünk elindulni a “Fertő-táj túrázokkal” a “Szolárhajózás a Fertőre lovaskocsival” c. programomra;  megcsörrent a telefonom. Máskor is szokott, de ez most nem egy programra bejelentkező volt, hogy hanem egy hölgy; mint mondta az M1-től – először nem is értettem pontosan mit szeretne, mert már benne voltam a “túra-kezdeti-hevületben”, hogy nem is igazán foglalkoztam a dologgal, és kértem türelmét, hogy majd két óra múlva visszahívom. Kedves volt, megértette, ha ‘Diánál túra van akkor túra van’. Pont. 

Amikor már lenyugodtam a szolárhajós-lovaskocsikázós program után- mert annyira tuti volt, hogy tényleg….:)

– visszahívtam.

Hát amikor mondta, hogy látta a interneten a “Lovaskocsikázás az Esterházy kastélytól” c. programot, így gondolták az m1-en, hogy ez érdekes lehet a nézőknek, és külön szeretnék az új programlehetőségekre felhívni a figyelmet.

Azt hittem elájulok, hihetetlen jó érzés volt, hogy a média ennyire figyel! Tudjátok- ez volt az első hogy a FERTŐ-TÁJ TÚRA nevében, a saját nevemben beszélhettem.

Megbeszéltük az MTVA Soproni Kirendeltségű kollégáival a találkozót, jöttek  – nagy örömömre- erre az alkalomra is, – kicsik és nagyok egyaránt! 

A Baba nevű ló, csak úgy vágtatott a szélben, hogy odaérjünk időre a Hansági -főcsatornához! Az ÉLŐ közvetítés előtt két -három perccel értünk oda!

Az utolsó méterek vágtájában Babának beígértem egy kiló almát: “Fuss Baba fuss!!!Gyerünk! Kapsz egy kiló almát csak fuss!!!” És ő vágtatott amennyire csak tudott. Nagyon izgi volt!Mindenki kapaszkodott! 🙂 

Az ösztönzés hatásos volt, mert Baba úgy megtáltosodott, hogy az még talán két ló is megirigyelte volna!

Hirtelen megálltunk- el tudom képzelni Baba gondolatait:”eddig hajtottak most meg stop, mire ez a nagy felhajtás!” De igazából ez még nem is volt akkor gondolatomban, mert Lenke -a riporter- figyelmeztetett hogy 1 perc…majd 5 másodperc…a szívem a torkomban dobogott! (Ezt szerintem senki nem tagadhatja, hogy így érez… És mint a fellépéseknél, amikor már “megvagy” akkor már minden gördülékenyen megy.)

És akkor ÉLŐben indult! A felvétel elején megzavart, hogy nem is tudtam hova nézzek- ez volt első percem zavartságának oka.Nem magyarázkodás, tény. A kamerás és a riporternő is mutogatott, amit elsőre szerintem senki fia borja nem tudott értelmezni- vicces volt így utólag ha rágondolok:):):)

Az interjú megvolt, igyekeztem mindenről röviden tömören beszélni.- ami nekem- higgyétek el- kihívás volt!:)

Íme az interjú 8 perc 40 másodperctől van:

https://www.mediaklikk.hu/video/ma-delelott-2018-07-22-i-adas-3/

Összeségébenvéve annyi mindent mondtam volna még, a szlogent elmondtam volna, csak pont akkor kaptam a következő kérdést….de talán így is eljutott az emberekhez az üzenet: gyertek, gyertek mert ez egy csodás hely!

Képek hamarosan!:)

Hálát érzek és örömet!

SoliDeoGloria

Szeretettel: Dia

Íme pár fotó 

Fotó: Auxner Péter

 

 

Kígyászölyv

Kedves Mindenki!

Benne vagyunk nyakig a nyárban: minden zsibong, zsizseg, zümmög, ugrik és énekel a természetben!!!

Annyi minden történt mostanában: nem is tudom hol kezdjem…..Minden túrán történik valami új és új;  le se tudom írni azt a sok újdonságot, amit megéltünk együtt (Veletek), természetbarátokkal!

Volt itt kérem kígyászölyv, meg lovaskocsikázós “vihar-túra” utáni csodás szivárvány és Skandináviából idelátogatott pajzsoscankók illetve füstös cankók, szarvasborjút vezető szarvas; meg mi minden nem… még sorolhatnám:) Csak mindent sorjára! 

Folyamatosan érkeznek be a vendégektől a fotók így most egy olyan képet szeretnék megosztani Veletek, ahol Andrissal és Alízzal madarászkodtunk a VOLT Fesztivál idején; egy szép napütötte délután!

Hát következzék a kígyászölyves történet:

Alíz felhívott, hogy mennek VOLT Fesztiválra, de szeretné megajándékozni  férjét egy madarászós programmal. Megbeszéltük, hogy délután találkozunk és azonnal ki is ruccanunk a Fertő parti szikesekhez!

Miért is volt olyan különleges a “Délutáni kiruccanás” program?Hát olvassátok: 

Aznap nagyon fújt a szél, a kalapomat is majd levitte a fejemről, tűzött a nap …. és alig értünk ki a terepre, egyszer csak Andris felhívta a figyelmem egy madárra. Azonnal láttam, hogy nem egy “mindennapi szárnyasról” van szó! A fejünk felett körözött. Olyan szerencsések voltunk, hogy jól láthattuk fehér hasát, ami szinte világított olyan fehér volt. Bámultuk az eget- elég viccesen nézhettünk ki- sokan elmentek mellettünk csodálkozva..”vajon..ezek a bolondok mit néznek?!” Ugyanis a madarat távcsővel lehetett igazán megfigyelni. A KOWA távcsővel jól kivehető volt barnás rajzolata szárnya belső részén, és a barnás nyaka, ami elvált fehér tollazatától. Nagyon izgatott lettem, mert amikor megnéztem beigazolódott  a gyanúm, hogy egy különleges ölyvet látunk. Egy hím kígyászölyvet!!!!

Azt hiszem nem kell magyarázni a fenti képet! Alíz fotózta és mi akik a képen vagyunk: mi vagyunk a “madárbolondok”.  Ő volt egyébként a “madárbolond-figyelőnk” 😛 Szerintem jókat kuncogott magában rajtunk, de higgyétek el- ő is igazán értékelte a látványt, sőt… méghozzá a madárBolondok látványát!:):):)

A lényeg, hogy olyan ritka fajt láttunk, amit én se azelőtt! Pedig vágott a szél, forrón égetett a nap, de kit érdekel, ha az ember kígyászölyvet lát!  Bizonyíték, hogy egy osztrák kollégám is látta: lásd itt 

A madár egyébként annyira ritka, hogy itthon nálunk csupán 46 egyedet gyűrűztek meg 1951-2006 között.Ezekből a fiókák száma 45! Tehát ebből csak egyetlen egy ami kifejlett madár volt!Egyetlen egy gyűrűs madarat találtak meg külföldön 2006-ig, Szíriában, ami Tokajtól-a gyűrűzés helyétől-  2050 km-re esik!!!! Azért ez magunk között szólva is eszméletlen! A hazai költőállományt 50 költőpárra becsülik, ez nagyon alacsony szám! Nagyon keveset tudunk a vonulási útvonalukról, a könyv azt írja, hogy általában tavasszal látni kígyászölyveket nálunk, amit mint látjuk megcáfolt a látott egyed!  (Forrás: Magyar Madárvonulási Atlasz 207.old.) 

A Fertő-Hanság ill a Neusiedler See- Seewinkel Nemzeti Parkban áprilistól augusztusig láttak kivételesen egyet – egyet, a “Fertő-táj madarai” c. kiadványban csak így olvassuk: “kivételes- rendszertelen- nagyon ritka”

Sajnos saját kép nem készült a madárról, de találtam Nektek egyet a neten (Forrás: www.sokszinuvidek.24.hu)

Talán ezekből az adatokból érthetjük, miért is voltunk olyan kiváltságos helyzetben, hogy láthattuk ezt a madarat!

Kívánom mindannyiunknak, hogy lássuk meg a szépséget és a különlegességeket a mindennapjainkban is!

Várlak Benneteket is egy-egy túrámra!

Kalandra fel!!!! Ne felejtsük el:“A természet nem ismer határokat!”

Szeretettel:

Dia

Platánok

Ma reggeli kutyasétáltatás közben arra gondoltam miért ne írhatnék a platánról.  Bevallom őszintén a platán sose volt egy kedvenc fafajtám, de ahogy egyre többet járok egy bizonyos platánsor mellett/ alatt:)- egyre inkább felfedezem különlegességüket.

A platánokat a 17. században úri kedvtelésből kezdték el ültetni a “nagyurak”. De gondoljuk csak el: amikor elültették ezeket a fákat, akkor nem voltak ilyen hatalmasak, csak arra gondoltak, hogy majdan az utódaik, árnyékot adó platánsorok között fognak lovaskocsikázni.

A platánok nagyon hosszú életűek, akár 1000 évet is megélnek! 

A platán most ebben az időben, júniusban – mint jól látható- ledobja régi vékony fakérgét. Mintha csak kinőtte volna régi ruháját és ledobja, hiszen úgyis nyár van! “Lásson mindenki csodát, milyen szép az új ruhám!”

A fa folyamatosan növekszik, és egyszerűen “lereped” róla legkülső kérge. Egyik fa sem teszi ezt ilyen látványosan, az út csupa telis tele van kéregmaradványokkal.

Egy ideje olvasok egy NAGYON jó könyvet: Peter Wohlleben: A fák titkos élete c. könyvet! Mindig ajánlom ezt a könyvet túravezetéseimen is, mert annyira másképp ír ez a bajor erdész a fákról. Minden sora sugározza, hogy csodálja a fákat! Miként kommunikálnak? Mikor virágoznak? 

Minden kérdést igyekszik megfigyeléseivel illetve legfrissebb kutatásokkal alátámasztani!

Így amikor ahhoz a részhez értem a könyvben, hogy a fák egyedei közt is vannak karakterek… és ma ránéztem a platánokra..valóban!!!Gondoljatok csak bele, minden fa más és más…de hát ha egy helyen nőnek, ugyanolyan a DNS-ük,ugyanannyi eső éri, ugyanannyi ideig tépi a szél, annyi ideig süti a nap, ugyanazon talajtípuson…lásd pl egy kertben vagy parkban álló fákat… vagy pl itt most a platánsor, amiről írok…

mindegyik más és más….

 

elgondolkodtató….

 

Lehet James Cameron Avatarja nem is lehetetlen? A fák mérhetően- drótokkal stb- kommunikálnak egymással, elektromos kisüléseket észlelünk.

 

Ezt csak úgy gondolatébresztőnek gondoltam….

Ti mit gondoltok?Várom a kommenteket:)

Szerintem csodálatos!

Bővebben itt olvashattok a platánról.

 

Lovaskocsikázás Lászlómajorba

Ezt a programomat nagyon szívesen ajánlom mindenkinek, mert az egyik legösszetettebb programom! Ebben tényleg megismerheted a Fertő-tájat a legtöbb oldalról:

  • természet
  • kultúra,
  • történelem,
  • kulináris élvezetek
  • 100% garantált élmény,
  • lovaskocsizás

Az utunk Hegykőről indul egészen a Fertő-Hanság Nemzeti Parkig, azon belül is bemutatómajorságáig Lászlómajorig. Itt egy kultúrtörténeti kiállítás fogad minket, amin keresztül jobban megismerjük a régmúlt és nem olyan régmúlt idők tájhasználatát ( nádaratás, halászat,állattartás stb.). Itt arról mesélek, ami nincs fenn a táblákon kiírva, többnyire saját élményekkel és kutatási eredményekkel igyekszem megtűzdelni a kiállítás “élettelen” tárgyait. Mert valljuk be őszintén, hacsak nem állsz neki elolvasni ami kb pár óra…nem tudsz meg a tájhasználatról semmit. 

A lovaskocsis utunk során végig távcsövezünk, figyeljük az éppen felbukkanó őzeket, nyulakat, madarakat, szitáló vércséket, legelésző szürkemarhagulyát és még sok mást! Az út közben pedig igyekszem megosztani a legizgalmasabb érdekességeket a Fertő-tájról és a Hanságról:)

A kóstoló Lászlómajorban, “terülj-terülj asztalkám” módra szépen megterítve vár minket, csakis kizárólag helyi termelők termékeiből! A lényege az, hogy minden ízében is megismerjétek a tájat!Az ízletes sajtjai, borain keresztül a szörpjein, lekvárjain át, a friss zöldségeit, és bio nemzeti parki szürkemarha- és bivaly szalámiait! Természetesen a ételallergiában szenvedőknek is mindig készülök, de ezt tudnom kell előre! Illetve aki vegetáriánus is megtalálják a kedvükre valót!

Többet nem rulhatok el…;) gyertek el és hozzátok el barátaitokat, gyerkőceiteket- velük akár lepkét is fogunk- unokáitokat!

Szerintem tök jó ez a  program!

A programról részletesebben itt olvashattok még, vagy egyszerűen csak hívjatok fel! 🙂

Szeretettel: Dia

“A természet nem ismer határokat!”

Pár fotó a programról:

 

 

 

 

Lovaskocsis túra, a nyulak, az egyszarvú és a hegykői majális

Azért jelentkezek csupán most blog bejegyzésemmel, mert annyi minden történt, hogy csuda! Vasárnap lovaskocsikáztunk, és a hegykői majálison is résztvehettem.

Kezdjük az elején…

Egy kedves visszatérő vendégem; Böbe elhozta kis családját a Fertő-tájra. Kicsik és nagyok egyaránt jól éreztük magunkat. A megtisztelő érdeklődés felemelő érzés volt!

Kalandosan indult a programunk, mert ahogy elértük a nemzeti park szélét, gazdálkodók éppen automatával öntöztek, így meg kellett oldani azt a helyzetet,hogy az útunkba “spriccelő” vízsugár minél rövidebb ideig érjen bennünket. Toni bácsi, a lovaskocsisunk, nem habozott sokáig; meghajtotta Jacket és Jägert (lovakat) és vágtába átvágtunk az öntözés sugarán! Nagy kacaj és nem utolsó sorban az elmaradhatatlan felfrissülés járt a kalanddal!

Utunk során láttunk -a kisebbek nagy örömére- mezei nyulakat, ahogy éppen rodeóztak a mezőn. Érthető hiszen a territórium fenntartása a kan nyulak jelenlegi legnagyobb feladata. A nőstény nyulak már nevelik a kis nyuszikat, hogy majd felnőve a most kifejlett nyulak helyére beálljanak.

Madarászkodtunk is természetesen- a kicsik tanulták, hogyan kell használni a spektívet, amibe ügyesen egy szemmel belekukkantottak. 

A képen látható kis fiú, óvodás még, de nagyon hamar megtanulta használni ezt a távcsövet. Ami legmegkapóbb volt talán a családnak a Lászlómajorban látott állatok, illetve a mekszikói útról látható réteken éppen totyogó kis libuskák, amelyeket a nyári ludak nevelnek.

                                           

A fő szenzáció persze a kis csikó volt egy helyi lovardánál. Igaz nem egy szarvú volt, de így is a gyerekek körében nagy népszerűségre tett szert. Nem kell mondanom, hogy a lányok voltak az igazi “egyszarvú” rajongók!!!

Köszönöm még egyszer Böbének, hogy eljött -jó volt újra látni őt- és elhozta családját is!Várlak benneteket vissza!

 

A hegykői majális pediglen olyan szuper volt kedden, hogy mindenkinek csak ajánlhatom! Hegykő egy édes kis falu a Fertő déli partján. Vidám, laza, mosolygós nap, amikor az emberek jönnek egy kosárnyi finomsággal, kisbabával és kutyusokkal! Emellett a színpadon szólt egy kis jazz, vagy egy blues….sült a pisztráng illata a levegőben, kézművesek mellett pedig nekem is jutott asztal, amit külön köszönök a Hegykői Önkormányzatnak, és a Fertő-táj Alpokalja Leader Egyesületnek!

 

Itt találkozhattam helyiekkel- veletek- és itt szeretném megköszönni nektek a beszélgetéseket, köszönöm nektek fertőhomokiak, hegykőiek és kópháziak és mindenkinek, akik odajöttetek és így volt alkalmunk megismerkedni egymással! Felismertük, hogy habár még idegenek vagyunk egymásnak, de van egy közös pont, amiben hasonlóak vagyunk; és ez nem más mint az; hogy szeretünk itt élni, szeretjük a Fertő-tájat és a Hanságot titokzatosságával és bájával együtt!

 

 

Gyűrűs piroslábú cankó

Szenzáció!!!

Muszáj azonnal leírnom, mert annyira izgatott vagyok az örömtől!!

Miről is van szó? Csak szépen sorban….

Úgy kezdődött, hogy ma reggel pirkadatkor egy kis csapattal madarászkodtunk és figyelmesek lettünk egy gyűrűs madárra, egy piroslábú cankó volt az! Spektív segítségével leolvastam a gyűrű számát, ami igazából egy betűsor. “IAK” 

Ezt jeleztem a túra után Hadarics Tibornak -a Fertő-Hanság Nemzeti Park kollégájának, aki mindent tud a madarakról- ezután ő többször felhívott a madár miatt. Újabb és újabb információk miatt!

A fentebb látható madár sajnos nem a gyűrűzött madár, de a forrásban olvashattok erről a fokozottan védett fajról bővebben: termeszetbolond.hu

Kiderült, hogy a madarat 2011 júniusában Salina di Commacchio-ban Olaszországban (!!!) gyűrűzték meg, és ezt a madarat többször látták már itt a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban. A madár 7 éves körüli lehet, mivel fiatalként gyűrűzték meg! Tibor szerint, az is lehet, hogy nálunk kelt ki. Mivel többször látták az elmúlt években is itt nálunk; így elmondható, hogy egy visszatérő “vendégünkről” van szó. De az is lehet, hogy nem is itt fészkel, csak itt megáll “egyet kajálni”, hogy felkészüljön a további útra!

Bemásoltam ide egy térképet, hogy lássátok mekkora távolság van; Salina di Comacchio és Fertőújlak között. Légvonalban- mint Tibor mondta- 491 km a távolság. De nekünk ez, autóval több, mint 700 km és több mint 8 órás utat jelent!

Egy oldalt is találtam a hellyel kapcsolatban: kattints ide

Egyet nagyon bánok, hogy nem készítettem képet róla…amikor túrát vezetek a fotózás sose jut eszembe. Ez jó lecke volt! De még talán van remény; mert a vendégeim komoly fényképezőgépekkel voltak felszerelve-hátha valamelyik képen felbukkan a “nagy utazó” 🙂

Annyira szuper ez a madárgyűrűzés- dolog! 

Szóval -kedves barátaim- mindig csakis kizárólag nyitott szemmel járjunk, mert sose tudhatjuk mikor lep meg minket a természet “határtalanságával”!