Madarak

A búbosbanka is megérkezett

Képzeljétek el: ma reggel volt szerencsém hallani és látni búbosbankát!

Ez nagyon nagy szenzáció, mivel egy védett fajról van szó.

Ki is ő? “Büdös bankának” is szokták hívni, mert “a fiókák veszélyérzet esetén bűzös ürüléket juttatnak vélt, vagy valós támadójukra.” A forrásban részletesen olvashattok róla, így külön ezt nem csűrném-csavarnám, hiszen az MME nagyon szépen leírta az érdekességeket róla.

(Forrás: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-upuepo)

Az MME oldaláról egy kép a kis “szarosokról”, szépek igaz?

A harkályok által vájt odvas fákban költ, de sajnos az intenzív erdőgazdálkodás nem igen használt neki, mivel az odvas fákat is kivették az erdőből. Erre külön felhívta a természetvédelem a figyelmet. (Megjegyzem: nem csak a búbos banka kapcsán.) Szerencsére ez az erdészetek fülébe is eljutott, nyitottabbak a természetvédelem felé és meghagyják – külön kérésre – ezeket a fákat. 

Rovarokkal táplálkozik, amelyeket ezekben az elhaló fákban talál illetve mezőgazdasági területeken is látjuk őket. Az intenzív mezőgazdaság a rovarírtó szereivel sem kedvezett a fajnak.

Itt a Fertő-tájon gyakran felbukkan – mint ma reggel is fás – bokros mezsgyékben, ahol védelmet és élelmet talál, és aminek mi külön örülünk!

Érdekességeket még Hermann Ottó tollából olvashattok:  http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/madarak-hasznarol/ch11s28.html

Egyébként Hermann Ottó írásait nagyon kedvelem, mert annyira egyszerűen és képekben írja le a madarat, hogy azt öröm olvasni. Itt ezer kismillió más nevet találtok a búbos bankáról. A kedvencem: “szalakakóta” – van humora a magyarnak, azt meg kell hagyni! (“Szegény madár…” – megmondom őszintén: én még nem szimatoltam búbos bankát, valaki esetleg? 🙂 )

Itt pedig a madár hangját hallgathatjátok meg, talán így érthető miért nevezik latinul: Upupa epops-nak.

Ha nem láttatok még búbos bankát, akkor gyertek el velem egy túrámra, talán lesz szerencsénk hozzá! (Igaz megszagolni nem fogjuk….)

Ez a bejegyzés egy kicsit rendhagyó lett, de talán így mégis fel tudtam egy picit hívni a figyelmet erre a szépségre, még ha büdös is… 🙂

Látjátok, ismét bebizonyosodott: ” a természet nem ismer határokat!”