Elgondolkodtató

Gondolatok november elsején

November elseje.Mindenki rohan. Siet. Autóba ül. Mentőautók szirénája töri meg a látszólagos csendet…

Ma

én,

viszont vágytam a csendet, az igazi nyugalmat, hogy megtaláljam a természetben az üzenetet…és megkaptam.

Mi emberek mindig sírunk az elmúláson. Pedig az elmúlás valaminek a kezdete. Hogy is értelmezi ezt a természet?!

Elpusztul, lebomlik más élőlényeknek életet ad és tovább él!Más formában- egy rovarban egy gombában egy madárfiókában…és így tovább.

A természet arra tanít minket, hogy az elmúlás a kezdet is egyben. Ha el is múlunk, jönnek mások…és lesz ÉLET! Olyan csodálatos dolog ez, amit már az ókorban kutattak kerestek, nagy tudósok mint Da Vinci….és nem ért a “végére”…, hiszen nincs is….

Mi, emberek mindig az apokalipszistől rettegünk, hogy “jaj mi lesz ha vége lesz a világnak!” Emberek! Ébredjetek. Nem lesz vége, csak a mi fejünkben van ez… az élet megy tovább.

Szomorkodunk a természet pusztításán – és jogosan..- de ne higgyük azt, hogy nincs tovább! A Föld él és ha egyszer úgy “áll a szénánk”, hogy már nem érdemeljük meg ezt a “paradicsomot”, akkor “levet magáról a bolygó”- hogy egy kedves ismerősöm gondolatával éljek…-  és új életet szül!

Nekünk egy dolgunk van: csodálni! Megmutatni másoknak, fiatalabb és idősebb generációknak továbbadni és hagyni, hogy átjárjon az őszi avar illata vagy épp egy bokorban ugráló ökörszem látványa, ami felér MINDENNEL!

És akkor rájövünk….

Lássunk és értsünk: minden ami körülöttünk van, amik vagyunk magunk is, az az ÉLET nagy csodája!

Nézzünk másképp a halálra ezen a napon is….a halál nem a vég! Több vallás is megfogalmazta, akár örök élettel vagy reinkarnációval…

MI mit látunk, mit élünk meg!MI magunk is csodák vagyunk, értsük ezt meg és ha el kell hagynunk ezt a csodát egyszer, akkor is továbblétezik az ÉLET.

Lerovom tiszteletem az ÉLET előtt, hogy ennyire csodálatos, hogy megfogalmazni nem tudom és csak nézem az őszi avart, ahogy zsizseg és zsibong – miközben loholunk a temetőkbe jópénzért vásárolt koszorúinkkal….- és úgy érzem, nem tudok semmit, fel nem érem ésszel, hogy MI annyit ártunk nap mint nap a környezetünknek, és a természet , az ÉLET utat tör magának és akár girbegurbán, akár csak az út szélén vagy éppen a beton kellős közepén de él…és MI csak állunk értetlenül, hogy hogyan??…

Emlékezzünk, álljunk meg egy pillanatra…..

de ne felejtsük el a természet üzenetét:  a halál nem a vég, hanem a kezdet!

Kimondhatatlan hála van a szívemben….köszönöm, hogy élet vagyok

Érezzétek ti is mindannyian, akik éltek, hogy ti is az ÉLET csodája vagytok.

Talán megbocsátjátok hogy nyitottabban és talán picit szentimentálisabban beszéltem erről, de ezek a gondolatok forogtam bennem miközben a LÉS erdejének csendjében jártam…

Szeretettel:

Dia

SDG

A természet nem ismer határokat.