Egyéb

Szombati családi program

Napsütéses reggelre ébredtünk. A kávémat kortyolgatom…Madarak csicseregnek a kertben, nyitva az ablakom…és a vasárnapi napra gondolok. Az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha ezt az egész napos program történéseit megosztanám veletek egy pár “gondolatba fűzve”.

Több éve jár Hegykőre egy kedves család, minden alkalommal a Tornácos Házban szállnak meg – innen az ismeretség. Eddig minden évben más és más programokon vettek részt nálam. Ezúttal barátaikat is magukkal hozták – egy háromgyermekes családot – akik nagyon nyitottak voltak az újra és szépre. Szerettek volna eltölteni ezen a márciusi hétvégén egy egész napos programot. Délelőtt a “Túzok nászát láttad-e már?” programot választották, utána ebédeltünk egy jót Illmitzen és a napot egy madarászattal folytattuk az osztrák nemzeti park egyik szikes tavánál 🙂

Hozzá kell tenni, vad szél fújt,10 fok volt, amit 5 foknak éreztünk, de semmi nem tudta elvenni a gyerekek érdeklődését és a felnőttek jókedvét:)

Délelőtt találkoztunk és azonnal a túzokok keresésére indultunk. Előző napokban szakadt az eső, ami – több mint valószínű – elvette a túzokkakasok kedvét a dürgéstől, mert egy darabot sem láttunk. DE!!! Láttunk fiatal parlagi sast és réti sast, egymás után 20 percen belül!

A parlagi sas, annyira közel volt, hogy láttuk a madár szépen fehér csíkozott hátát, és ha a távcsőben néztük, még a szemeit is láthattuk….brutális volt az élmény, amit úgy gondolom leírni sem lehet — én csak próbálkozom. A sas közvetlen előttünk, tőlünk kb. 15 méterre egy helyben “lovagolta” meg a szelet – egyáltalán nem vert a szárnyával. ( Info: A sasok jó ismertetőjegye, hogy a szárnyaik vége felpöndörödve ujjasak. Értsd: mintha ujjaik lennének. Videó hamarosan:)

Egyszer csak, a sas átcsapott előttünk az út másik oldalára!Ez nagyon meglepett, mert ilyen közel ezt a bravúrt még én sem láttam!

“Elájultam” – én ezt akkor úgy fejeztem ki, hogy “áll a szőröm”, amit aztán a felnőttek viccesnek találtak, és látva lelkesedésem, megígérte az egyikük, hogy habár ő még ezt nem érzi, de igyekezni fog 😀 ! Jókat kacagtunk ezen! Viccet félretéve: egy szó, mint száz – fantasztikus élmény volt!

A fiatal rétisas pedig, mint egy boeing repülő, egyenes vonalban siklott a rét közepén álló fa felé; és egy pillangó könnyedségével leszállt a magányosan álló fára.

A szél erősen fújt; én még a kalapomat se tudtam felvenni. De az őzek csak nyugodtan legelésztek, némelyek csoportokban üldögéltek a homokban – ami feltehetőleg meleg volt, mivel picit néha kibújt a nap a felhők közül.

A legkisebb kezdő madarász sem marad le a látványról az állítható látvány segítségével

A nagy pólingok pedig minden egyes leszállásukat mindenkivel tudatták – hallatva jellegzetes szélkiáltó hangjukat. A mezei nyulak lapulva futottak, ellenőrizve területüket, hogy van-e valaki betolakodó. A másik “szárnyas szenzáció” pedig, egy kékes rétihéja tojó volt, aki harcolva a széllel próbált vadászni. A vörös vércsék pedig ugyanúgy mint máskor egy helyben a levegőben szitáltak, lesve a talajra, hátha kibújik az ebéd.

A nagy csodálkozások után, a gyerekek jót ugrabugráltak a szalmabálákon. Miután jól felmelegedtek, mehettünk is fel a kilátóra.

A fiatal “kutatók” ugra-bugra után

Ahol az első pár lépcsőfokon találtunk, madárra utaló nyomokat – ürüléket – és köpetet! Első ránézésre bagolyköpet lehet, de mivel elég sok vörös vércse vadászik a környéken, akár ennek a sólyomfélének a köpete is lehetett. (Info: A köpet egy “szőr és csont csomag”, amit a madár felöklendez, mert az áldozat ezen részeit nem tudja megemészteni.)

Köpet

A köpet szétszedését a gyerekek végzik majd el otthon, az anyák nagy örömére. Erről még kapok fotót Petitől, hátha talált a köpetekben koponyát. Nyugi a köpet száraz volt már, nem nyálas…:D Bárcsak láttátok volna a gyerekek izgalmát, azonnal anyuéktól szereztek papírzsepit, hogy becsomagolják az új szerzeményeket.

A kilátóról még egyszer megcsodáltunk a csoportosan csücsülő őzeket és a talajon élelem után keresgélő seregélyeket, majd visszamentünk az autókhoz.

Hideg szél fúj, de kit érdekel, ha minden zsizseg és zsibong 🙂

Onnan elmentünk a mosontarcsai / andaui hídhoz, ahol hódra utaló nyomokat találtunk. Ki voltak döntve a fák, a hód szépen lerágta a fák zsengébb kérgét. Többször megfordulhatott a fáknál, mert több sáros sávot találtunk a Hanság főcsatorna felé, amit lapátszerű farkával hagyott maga után. A fák mögött egy “lyukacsos” holtfát is találtunk, ami sok bogárnak és póknak adott búvóhelyet.Még a kéreg alá is bekukucsáltunk.

Hód nyomai
Hódrágásnak nem csak negatív hatásai vannak

Átmentünk a hídon, így megérkeztünk Magyarországra, a Fertő-Hanság Nemzeti Park által védett égeresekhez. Itt még Hany Istók történetét meséltem el, amit a hideg ellenére érdeklődéssel hallgatott a csapat.

Majd felkeregedtünk és átutaztunk Illmitzbe ebédelni.

Finom ebédet itt fogyasztottuk el – kilátva a nemzeti parkra

Az étteremből közvetlenül ráláttunk a nemzeti parkra; ki a pusztára, ahol a nyári ludak legelték a zsenge füvet. Ebben a harmóniában fogyasztottuk el finom ebédünket, amit maga a tulajdonos szolgált fel nekünk.

Mögöttünk a Zick Lake, a szikes tó, az út túloldalán ludak
Nyári ludak
(KOWA TSN 883 Spektívben készült kép iPhone6 adapterrel)

Összeszedtük magunkat, majd kimentünk autóval, hogy ránézzünk a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park szikes tavaira. Két megállónk is volt, ahonnan a nyári ludakat közvetlen közelről 20 – 30 méterről is láthattunk.

Megpillantottuk a ludakat
Fogadóbizottság egyik tagja

A Zick Lacke (“szik” / “Zick”es tó) egyik kis kilátója, egy minden oldalól zárt “bódé” volt, ami védelmet nyújtott a szél elől. A gyerekek mégsem bent, hanem inkább kint szaladgáltak a réten hátha fognak békát a hálókkal. Még a békáknak is hideg volt, nem találtak egyet sem. DE senki nem szomorkodott, mert láttunk “nagy – mediterrán vidékről származó – sirályokat” pl. sárgalábú sirályokat, szép nászruhás fütyülő récéket és kendermagos récéket. (Erről sajnos nem sikerült képet készítenünk, mert a spektív átvette a szélfújta bódé “vibrálását”)

Lesifotó: öröm a rég nem látott fütyülőrécék láttán

A kilátó közvetlen közelében nyári ludak legelésztek párban. Ezek a madarak idén nem raktak fészket, valószínű, mert még “csak” jegyben járnak. Ugyanis a ludak egy életre elköteleződnek párjuk mellett, és előtte egy évet együtt vannak, magyarán “jegyben” járnak.

A felhőzet, mint egy paplan borult ránk, viszont a Fertőmelléki dombság felett egy markáns sávban lehetett látni a lenyugvó nap vörhenyes fényeit. csodálatos volt. A szél korbácsolta a szikes tó vizét, de a sirályok csak állták a “sarat” / vagy inkább a hullámokat, a récék pedig mint kis papírhajónk himbálóztak a vízben.

Elkezdett csöpörögni az eső….úgy döntöttük napnyugta előtt zárjuk a programot. Az izgalmas felfedezéseknek így sem volt vége!

Egy kettétört fa odvában vadméhek szállását fedeztük fel! Pedig a kilátó felé tartva elmentünk mellette, csak akkor még nem láttunk ilyen szépen bele az üregbe!

Kettétört az odvas fa, amiben a méhek teleltek át

Bevallom alássan, hogy így vadonban méhkaptárt még soha életemben nem láttam! Százszor lefotóztuk – én még le is videóztam – és csak csodálkoztunk milyen csodálatos a természet! A méhecskék reméljük megtalálják a módját, hogy a nagy rést bezárják! Hiszen a világon a legfontosabb élőlény címet is megkapta! Ha nincsenek méhek, akkor mi sem léteznénk. Rengeteg élelmiszerünk tőlük függ.

Nagy az izgalom
A vadméhek viaszból készült kaptára

Jól eső fáradtsággal, teli élménnyel, örömmel vettünk barátságos búcsút egymástól….

Szívből kívánom, hogy mindenki megélje ezt a csodát, még akkor is ha fúj a szél és ha hideg van. Mert ez leírhatatlan! Most is csak próbálkoztam azzal, hogy szavakba öntsem.

Köszönöm a Ágiéknak, hogy eljöttek “hozzám” – mindig nagy öröm ilyen érdeklődő csapattal kirándulni! Köszönöm a rengeteg kérdést és a csillogó tekinteteket:) A fotókat is nagyon köszönöm! Várlak benneteket vissza 🙂

Gyertek el, hogy ti is megélhessétek Ti is ezt a csodát!

Mint már tudjátok:

A természet nem ismer határokat!”

Szeretettel: Dia

Kérj egyedi programot családodnak, barátaidnak, csapatodnak:

Tislér Diána [email protected] vagy [email protected]

+36 70 229 84 83

Egyéb

Elmúlt a nyár és itt az ősz…

Ez a bejegyzés már nagyon érett bennem. Annyi minden történt a szezonban egészen március végétől kezdve, hogy elmondani is sok lenne – nemhogy leírva! De most megpróbálkozom vele. Habár elég hosszú lesz ez a bejegyzés- nem tudtam leírni mindent mi mindent történt. Megindult a gondolat, mert ma “szabadnapos” vagyok és csak magam vagyok és a kis kert, csivitelő verebekkel és vidám mosolygós napsütéssel!

A túzokdürgéssel indult a szezon csodás délceg elegáns madarával. Annyira fújt a szél, hogy levitte a kalapomat a fejemről, de annyira áthatott mindannyiunkat a túzokok tánca és a rét zsizsegése- senki nem foglalkozott a vad széllel- emlékeztek?:) – : szitáló vörös vércséivel, ugrabugra mezei nyulaival, összevissza röpködő barna rétihéjájával, ámultunk és bámultunk….És még nem is beszélve a különleges hamvas rétihéja párról, akik mit sem törődve velünk, cikáztak a rétek felett.

Majd megindult a vándorlás és rengeteg különleges madárral találkoztunk a szikes tavak mentén, akik téli szállásukról délről, repültek északra fészkelő helyeikre.Igaz néha fáztunk, mert még vad szelek voltak, mint például Illmitzben a Bird Experiencen, ahol egy kedves nagypapa hozta elérdeklődő mosolygós szemű – tátogató unokáit. Találkozhattunk külhoni természetvédelmi szervekkel, akár barátsággal átlépve minden történelmi sértődőséget – románokkal, szlovákokkal, osztrákokkal. Hiszen egy dolgot szeretünk azb “őrületig”: a TERMÉSZET csodáit!

Megmutathattam a KOWA Optimed, Düsseldorf kollégáknak, miért is jó, hogy van távcső a túrák során – amiért ismét külön köszönet!

Utazás Kiállításon találkoztunk sokakkal és jó volt látni újra őket egy- egy programon:)Köszönet a Tornácos Háznak(Hegykő) illetve az Önkormányzatnak, hogy ott lehettem!Illetve külön köszönet a lovaskocsi felújításért, amit teljes egészében a Hegykői Önkormányzat fizetett ki!

Hajnalban is találkoztunk, hogy lássuk miként ébrednek a madarak. Volt, hogy nyári lúd család fogadott minket totyogó kicsinyeikkel, de volt hogy megfigyelhettük a terület “kis-főnökét” a nagyon ritka parlagi sast, ahogy gubbasztott kiszáradt nyárfa ágán és ellenőrizte egyik – másik rétet felébredtek -e már reggelirevalók:)

De nem csak hajnalban találkoztunk: napközben is lovaskocsis programokon, ahol a gyurgyalag színpompás tollazatával kápráztatott el minket. Emlékszem, ahogy óvatosan mentem előttetek és “csendben és halkan” jöttetek utánam, ahogy “becserkeltünk” a nagy nyárfák alá, ahol épp szusszantak a madarak. Ebben a legkisebbek voltak a legprofibbak!

Volt, hogy lovastáborba bekapcsolódva gyerkőcökkel összefogtunk mindenféle szitakötőt és lepkét. Talán a rét lakói is csodálkoztak, hogy mit keres – kutat ez a sok izgatott gyerkőc a réten. Ugrált mindenki, mint a bakkecske, hogy elkapja a legszebbet. Futottak kiabálva- miközben mi madarászkodtunk nagy csendben:”Dia!!Fogtunk valamit!!Miiiiii eezezzzz?” És elvoltam a gyönyörűségtől a nagy érdeklődés láttán, és nem győztem megfelelni a sok sok kérdést.Cukik voltatok!

Nyáron amikor már tikkasztó volt a nap, éjszaka elindultunk, hogy megértsük, miként élnek ilyenkor az állatok, növények, hogy kommunikálnak egymással. Csodásak voltak ezek az esték!Volt, hogy nagy vihar után, amikor elvonult a földet áztató eső – mentünk ki a természet lágy ölére és ti is füleltetek, szimatoltatok bele az éjszakába velem együtt…Figyelve magunkra és a körülöttünk élő csodákra! A Holdat és csillagokat is megnéztük, átérezve azt, hogy milyen aprók is vagyunk mi emberek, ahhoz képest, aminek a részei vagyunk. Köszönöm az átható együttlétet, amikor együtt gondoltunk bele létünkbe… miközben ragyogtak a csillagok és mi csak “léteztünk”!

És ti kedves örök fiatalok, köszönöm, hogy megtiszteltetek figyelmetekkel, pedig én aki még csak épp, hogy éltem – szólhattam tegezve hozzátok, mert ahogy a szemetekbe néztem láttam a csillogást, hogy mi egyidősek vagyunk! (Amint azt el is mondtam nektek: Kértelek benneteket, hogy ne adjátok fel!Ti adhattok példát unokáitoknak, gyerekeiteknek, nekünk!Fontosak vagytok nekünk, segítsük együtt a Földet, a természetet! Lovaskocsikáztunk egy jót Hegykő határában, ahol a természet-ember- történelem kapcsolatáról meséltem. Köszönöm, hogy itt voltatok, nagyon nagy szeretettel gondolok rátok!

Voltak iskolások Ausztriából, Magyarországból, akikkel a Neusiedler See- Leithagebirge Natúrparkot fedeztük fel.Ti vagytok a jövő!Talán még most nem tudják, de érezték- ez fontos lehet – ha ez a nő itt ugra-bugrál.:)

Csapatépítő program során bicikliztünk kedves uraim, jó volt hallani ki miben dolgozik és mit tesz a környezetvédelemért. Megkóstoltátok 1Csepp Pálinka finom pálinkáit és megismertük a táj geológiáját a Fertőrákosi Kőfejtőben.Onnan ránéztünk a szemünk elé táruló Fertő- tó vidékére. Elbringáztunk még Rusztra, ahol egy kis történelem órát tartottam – megértve azt.

Voltak más csapatok is, akikkel akár Szigethy István Polgármester Urral indultunk neki a “nagy világnak” és megtanultuk, mi az magyarul, hogy DOLCE VITA:)

Lovaskocsiztunk és szolárhajóztunk is a nemzeti park hajójával.

Ebben az évben rengeteg médiában adhattam interjút arról, hogy mi minden a célom a Fertő-táj túrával.Köszönöm segítettétek ezt a “missziót”!

Képzeljétek még egy könyvbe is írhattam- erről majd később még mesélek, kb. október végén;)

Örömmel látom, hogy van ébredés, van tovább! Így volt szerencsém előadásokat tartani a Soproni Egyetemen és a Porpáczy Gimnáziumban Fertődön. Így volt szerencsém tanítani Patríciát, aki megtisztelt azzal, hogy gyakorlati idejét itt nálam végezte. Egyébként kitűnő bizonyítvánnyal végezte a 11. osztályt. Nagyon jó kedvvel és Pananet keretén belül megvalósult bicózással, kirándulással, “ringlózabálással”, sok- sok új dologgal, madarászással eltelt a gyakorlati idő.Én is tanultam Patríciától: azóta van instagramja Fertő-táj túrának. Ehhez kellett még egy kis segítség az unokatesómtól is,aki szintén 18 éves Nóritól.Köszi csajok!

Örülök, boldog vagyok és végtelenül hálás Istennek! Tudom, honnan van az energia, csak így tudom csinálni – jelenleg más munkám mellett- amit csinálok!

Köszönet mindenkinek! A teljesség igénye nélkül köszönet:

-A Tornácos Háznak Hegykőn, kollégáinak, a Hospely Családnak az ínycsiklandó kóstolókért és vendégszeretetükért, mindennemű segítségükért!Klári néninek a szép virágcsokrokért, hogy a recepciómon olyan szép virágok fogadnak!A Hospely fiúknak a türelemért, a konyhának ill. a pincéreknek a “hirtelen jött” vendégek kiszolgálásáért!

Hegykő Önkormányzatnak,a felújított lovaskocsiért és hogy érezhetem a “valahova tartozást” itt a Fertő-tájon is!

Sarród Önkormányzatának, hogy lehetőséget adott, hogy nagyobb közönség előtt – testvér településükről jött vendégeiknek (Németországból) bemutathattam a csodás helyet.

TravelBusnak, hogy sok- sok nyugdíjas és nem nyugdíjasnak egymásnak örülve kóstolók során, ha esett ha fújt , vagy sütött a nap- mesélhettem a Fertő-tájról. Köszönöm az együttműködést! ennyit vagy még több alkalmat kívánok magunknak, hogy talákozhassunk!

Fertőtekergőnek, a kölcsönös tiszteleten és barátságon alapuló együttműködést. Köszönöm, hogy bevontatok “tekegerős” programjaitokba, így megmutatva Magyarországon és Ausztriában a nemzeti parkok által védett területek csodás élővilágát! Köszönöm a jókedveteket!

Fertő-táj Vidékfejlesztési Egyesületnek, hogy figyeltek ránk, akik igyekszünk megmutatni mindenkinek a tájat!Köszönöm a Leader Védjegyet!Megtisztelő ebbe a körbe tartozni. Igyekszem ezeknek az elvárásoknak megfelelni!Köszi Csajok!

Sopron Médiának, Rafai Emőkének a többszöri interjúért! A felvételekért Riba Szabolcsnak!

Sopronitémának, Madarász Rékának, hogy írt rólam a Női Sarokban, ezzel is népszerűsítve a “munkámat”.

Soproni Egyetemnek, KTK-nak és a Hermann Ottó Szakkollégiumnak az előadás meghívásokat!Remélem találkozunk kinn terepen is:)Benneteken van a csíra, amit öntözni kell, ne hagyjátok senki által elfojtani ezt a gyermeki érdeklődést a természet iránt!

Porpáczy Gimnáziumnak, a márciusi előadás meghívást! Köszönöm nektek a megtisztelő figyelmet! Remélem még találkozunk! Ne feledjétek: Legyetek ti is forradalmárok!

Szép Kerteknek,- lelkes tudatos életmód egyesületnek (Fertőszéplak) egy magán kezdeményezésnek az előadásmeghívást. Amilyen kicsik vagytok látszólagosan, olyan nagyok vagytok belül!Köszönöm a barátságotokat! Csak így tovább! Remélem lesz még lehetőségünk találkozni!

Fertő-Hanság Nemzeti Parknak a zökkenőmentes együttműködést, külön a szolárhajós programokat! Külön köszönet a nemzeti parkos kollégáimnak illetve nem utolsó sorban Roth Matthea Igazgatónőnek azt, hogy lehetővé teszi, hogy vezethessek e csodás helyen túrákat!

-Herbamesék, Kocsis Juliannának, a nyugodt mosolygósszemű fitoterapeutának a kóstolókon bemutatott különleges iható- ehető rózsáiért és a természetből hozott finomságaiért.

Fertőrákosi Kőfejtőnek, Pro Kultúrának az új együttműködésért, hogy mindenki jobban megismerhesse a táj régmúltját, geológiáját.

KapuvárA Fesztiválon való részvételt! Remélem jövőre is jöhetek:)

Sopron TDM-nek, hogy türelemmel várja a soron következő prohgramjaimat, amiket ők -ezért- utolsó pillanatban töltenek fel a honlapjukra.

Fertő-part Lovasklub Egyesületnek, Csillának a támogatását, segítségét, remélem szorosabbra is tudjuk szőni ezt az együttműködést!

Lovaskocsisaimnak: Sanyinak, Ferinek, Pistának és plusz kisegítőknek. Toninak is -habár már nem él itt Hegykőn- de nagyban hozzásegített, hogy most ezt csinálhassam, amit csinálok!Ti megmutattátok nekem a ti látásotokon és nagy szívetekből eredő tájszerelmet, amit a Fertő iránt éreztek.Köszönöm a kacagást és a nevetést.Ti vagytok a “sava-borsa” a lovaskocsis programjaimnak! Köszönöm, hogy mindig azonnal jöttök, amikor S.O.S. kell másnapra lovaskocsi. Még akkor is ha egyiknek lesántul a lova program előtt fél nappal!

-Nem utolsó sorban: családomnak, barátaimnak, azért, hogy türelemmel vagytok felém! Mert nem tudom mindig felvenni a telefonjaitokat, de igyekszem meghálálni ezt a támogatást- amit úgy érzek lehetetlen!Köszönöm ezt a véges szeretetet, hogy volt, hogy leültettetek és kérdeztétek, na mesélj, pihizz töltődj kíváncsiak vagyunk mi van Veled!Köszönöm!

Itt elnézést kérek azoktól a vendégeimtől, akiknek nem tudtam azonnal felvenni a telefont, vagy nem válaszoltam meg aznap az emailt. Hétfőtől péntekig egy irodában ülök- azt a munkát is nagyon szeretem- de nem keverem össze a kettőt.

Szeretettel várlak benneteket egész évben akikkel együtt örültünk – és akikkel még nem- túráimra. Én azon leszek, hogy megéljem “élet-feladatomat”, mert nem tudom nem csinálni.Sáfárkodok adományommal.

Legyen ez a végszó: SOLI DEO GLORIA

“A természet nem ismer határokat!”

Szeretettel: Tislér Diána

Madarak

Túzokok délceg járása

A hétvégén volt szerencsém egy nagyon kedves és vidám csapattal megélni, ahogy a túzokok előkészülnek a nagy “szerelmi táncra”. Egyenlőre “csak” terepszemlét tartottak a kakasok és a tyúkok, de ettől is teljesen elájultunk! “Túzokok délceg járása” A teljes bejegyzés megtekintése