2020, állatok, blog, Elgondolkodtató, Élmények, Fertő-táj, gyurgyalag, Madarak, Vándormadarak

Találkozás a gyurgyalagokkal

Szokásos reggeli futás közben találkoztam idén először a gyurgyalagokkal! Az erdősáv megszakadt egy fiatal erdőtelepítéssel. Sütött a nap, kéklett az ég, a seregélyek repkedtek élelemmel a csőrükben – viszik a kicsiknek!

Egyszer csak látom, hogy előttem egy őzbak megy át a nyiladékon és megáll…megálltam…figyeltük egymást…először nem félt, majd egy picit nekiiramodott…pár méteren belül ismét megállt, mintha csak azt mondta volna magának: “nyugi öcsi! nincs gáz. ez csak egy futó ‘simabőrű'” Majd szépen nyugodtan besétált az erdősávba…

Kb. 50 méterre lehettem tőle, csodálatos volt! Talán ez volt, az ami leállított…Talán egy találkozásra akart lelassítani:“hahó mindjárt itt vannak!” Felnéztem….

Igen, ott voltak, repkedtek felettem a gyurgyalagok csodás színes pompájukban! Talán csak 6 méterre lehettek felettem – épp reggeliztek! Gondolom, megéheztek a tegnapi hosszú esős nap után.

Először seregélyekkel repültek, oda-vissza a nyitott rét (erdőtelepítés) és az erdősáv között…némely felült egy – egy vadgesztenyefára és csak nézte a többieket. Vagy ő is csak hálát adott:“végre! étel” Persze én másért adtam hálát….és kitört belőlem:“Sziasztok!!” És mintha csak hallották volna, visszarepültek fölém, hogy ők is üdvözöljenek. Láttam, ahogy lefordította fejét, hogy megnézze, ki kiabál itt?! 🙂 Sokan voltak, talán voltak 15-en vagy akár 20-an! Olyan gyorsan történt minden!

Én ott csak álltam, futástól lihegve, izzadtan; még a szél is fújt…. én csak ámultam. Szívem hevesen kalapált, de már nem a futástól… hanem a boldogságtól!

….és ők, mint a “széllovasok” tennék a kedvező léghullámokat meglovagolva, néha torpedó formájú testűkkel süvítettek el felettem a szélben…

Fantasztikusan tudnak lavírozni a szélben, ők erre születtek! Több métert is összecsukott szárnnyal repültek, némelyik a farkát jól láthatóan elfordítva irányt váltott…fantasztikus akrobaták, ezt el kell ismernünk!

Meg kell értenünk; ők csak akkor élnek, ha az apró láthatatlan és látható elemek összhangban vannak! Ezért fontos a személyes és a szervezett (állami) természetvédelem.Ezeket a madarakat, főleg az élőhelyük elvesztése veszélyezteti. Illetve az élelmük csökkenése, a mi mezőgazdasági rovarirtó szereinknek “köszönhetően”.

Mindannyiunk tehet értük valamit! Nézzétek meg a hegykői példát. Megbeszéltem a Szigethi István Polgármester Úrral anno 2016-ban, hogy azt a nem – védett (!), nem használt homokfalat ne bolygassák! Meghallgatásra talált kérésem, amiért máig hálás vagyok. Kora tavasszal még a gallyakat is levágatta, hogy a ragadozók pl. nyest vagy siklófélék, ne tudják felfalni a fiókákat.

Mi is tehetünk értük valamit: pl. ha otthont szeretnénk teremteni, keressünk alternatívákat; vegyünk már egy felépült házat, amit felújíthatunk, vagy könnyűszerkezetes házat stb. , amihez már nem kell annyi homok. Lehetne folytatni a sort 🙂

Üzenem a méhészeknek: ne féltsék a méhecskéiket! A gyurgyalag csakis kizárólag, akkor fogyaszt méhet, ha sokáig nem talál élelmet – ez főleg hűvös időben fordulhat elő. Tehát legyünk okosabbak, mi emberek és ne engedjük ki a méheket, amikor hűvösre fordul az idő.Jelzem: az odúk “bedugaszolása” bűncselekmény! Bővebben az MME oldalán a gyurgyalagról itt olvashatsz.

Mondhatná egy “szuper-zöld” elme, hogy hiszen a gyurgyalagok megeszik a rovarokat (mai napra levetítve: nem rég kikelt rovarokat, lepkéket, szitakötőket)! Én találkoztam már ilyennel. Lássuk be, a halál az élettel kezdődik / folytatódik.

Ez az élet, a természet rendje. Értelmet nyerni a létezésünkben. Minden egyszer felvirágzik, maggá válik és lehull ….elpusztul, de kifejlődik belőle egy fa, vagy egy virág. Vagy akár mondhatnánk a rovarokat is. Egy egész télen át szunnyadnak gubóikban a földben, bábjaikban valahol egy védett helyen vagy éppenséggel, mint a szitakötők a vízben lárva formájában akár 3 évig is folyamatosan fejlődve….és talán több órába is telik, hogy felpumpálja a szárnyát, hogy repülni tudjon és talán talált is egy párt, akivel párosodhat…És, hogy folytatódott ma a történet?

Ma reggel is feljött a nap – eső után – és ma is kirepült… És jött a gyurgyalag, elkapta. Ennyi volt. Ennyi volt?Biztos?

A gyurgyalag több ezer kilométert repült Afrikából egészen idáig, hogy visszarepüljön a homokfalba, ahol ő is kikelt, ahol majd választottjával egy majdnem 3 méter mély üreget kivájjon, udvaroljon, tojásokat rakjon és felnevelje a fiókákat!

A csőrére visszatérve: lássuk be, nem éppen építkezésre találták ki! Mindeközben egy hónapig folyamatosan udvarol, viszi a tojónak a szebbnél szebb, és nagyobbnál nagyobb falatokat. Van mit tanulni tőlük, igaz?! Majd ha a tojó beadja a derekát, lerakja tojásait, és kotlik rajtuk majdnem ismét egy hónapot és mire kikelnek a kicsik már július van! Csupán az augusztus áll rendelkezésére a párnak, hogy gyorsan felnevelje fiókáit augusztus végére, hogy el tudjon repülni velük ismét Afrikába.

Hálás vagyok ezért a találkozásért! És ha valaki azt gondolná, hogy olyan ritkán látok itt a Fertő-tájon gyurgyalagot és ezért érint meg ennyire, az téved! A Fertő-tájon és a Hanságban gyakran látni ezt a madarat!

Azért lelkesedem, mert MINDEN alkalom egy AJÁNDÉK, amiért hálát adhatunk! Én, ma, ezért a találkozásért adok hálát! SDG

Kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy átélj minden nap valami apró csodát, amit a természet ad nekünk! Ezért, hát járj hát minden nap “nyitott szemmel és nyitott szívvel!”

A természet nem ismer határokat!

Szeretettel: Tislér Diána

természetvédelmi mérnök és túravezető határon innen és túl

ui.: Hamarosan megmutatom egy túra során ezt a csodás madarat neked, nektek:)

2020, állatok, állatok, érdekesség, Fertő-táj, földnapja, pókok

Föld napja 2020 – A szongáriai cselőpók

Egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Talán kérdezitek is, hogy miért pont egy pókot választottam a Föld napja alkalmából illetve – mint talán azt már követtétek a facebookon – a Tornácos Házzal elindított “A hónap állata” kampányunkba.

A pókok olyan állatok, akiktől nagyon sokan viszolyognak, félnek (arachnofóbia) és nem tudják megmagyarázni, hogy miért.Utánajártam és egyetértek azzal, hogy valószínű van ebben valamiféle gyerekkori rossz élmény, vagy genetika – mint ahogy ezt a tudósok mondják. De személyes véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy nagyon befolyásolja a pókokhoz való viszonyukat a neveltetésünk, hogy miként reagálnak rá a szüleink – ezt másoljuk és ezt adjuk át gyerekeinknek is. Egy másik saját elgondolásom az, hogy szerintem, ha ennek mégis köze van a genetikához, akkor gondoljunk csak bele; ha az ősembert a tarantula (madárpók) megharapta, bele is halhatott. Így szerintem genetika – pókiszony kapcsolatban lehet egymással.

Van remény 🙂 a póktól való félelem “gyógyítható”! És ezt igazolhatom! Mondhatjátok akár: “…de hiszen Dia, te megrögzött “természet-mániákus” vagy! Persze hogy nem félsz a pókoktól!” Féltem és ez volt a fő ok, hogy elkezdtem foglalkozni velük. Tudjátok,ha kimegyünk madarászni és pont nem látunk “új érdekes madarat” vagy éppen a gyerkőcöknek nem olyan izgalmas a növényvilág. Akkor tuti, hogy tücsköt, békát, lepkét vagy akár pókot “kell” fognunk! Mert ezek a csodálatos ízeltlábúak mindig ott vannak a réten, az erdőben akármerre is járunk! Én mindig örülök, ha van a csapatban olyan bátor, aki megmer fogni egy pókot:) És úgy látom van remény!

A szongáriai cselőpókot (Lycosa singoriensis) választottam e népes ízeltlábúak közül, mert ő itt él a Fertő-tájon és a Hanság vidékén, szikes pusztákon és homokos talajú élőhelyeken, “lakócsőben” ergo a talajban. Védett fajról van szó, és még hozzá; hazánk legnagyobb pókfaja! Nyugalom, 4 cm testnagyságával a trópusi esőerdőkben élő madárpókokhoz képest, ő csupán “kispista”! Persze, ha lábait széttárja elérheti a tíz centiméteres nagyságot. Mielőtt mindenki elriadna, hogy a túráimon csak pókászni fogunk, mindenkit megnyugtatok. Annyira ritka és nehezen megfigyelhető fajról van szó, hogy bevallom nektek, én még nem láttam élőben soha. Alig várom már, hogy megfigyelhessek egy ilyen szép állatot! De mit is kell tudni általában a szongáriai cselőpókról?

  • 8 lába van (ez egyértelmű, mint minden póknak)
  • farkaspók félék családjába tartozik, ami azt jelenti, hogy vadászik az áldozatára, tehát nem hálóval fogja meg, hanem mint egy farkas lesben áll és úgy kapja el a rovarokat (látjátok, mondtam hogy nem emberevő!)
  • mint minden általában a pókok marásukkal (mérgükkel) bénítják meg az áldozatot – ez folyékonnyá teszi az áldozat testét, majd kiszívják a “nedűt”
  • 8 szemével nagyon jól lát, akár 15 cm-re is (pókok közül a farkaspókfélék és az ugrópókok látnak jól)
  • talajban, lakócsőben él, amiből kifelé kukucskál, hátha elballag a bejárat előtt a vacsora
Lakócső – Fotó: Nagy Zoltán
  • rovarok, kisebb pókok vannak a menüjében
  • inkább éjszaka merészkedik elő, de nappal és éjszaka is aktív
  • pókselymet a lakócsövének kényelmesebbé tételére használja illetve kicsinyeit ebbe csomagolja – ő nem egy “pókháló-szövő fajta”
  • párzásra csak akkor kerül sor, ha a nősténynek tetszik a hím tánca
“Táncra fel” – Fotó: Nagy Zoltán
  • a hímek 2 évig élnek, a nőstények 3 – 4 évig is elélnek
  • igazi anya, a nőstény szongáriai cselőpók úgy védi, óvja a kicsiket, mint egy emlősállat tenné és a hátán hordozza őket
  • úgy növekszenek, hogy párszor vedlenek – mint ált. a pókfélek
  • mint minden pók Európában – félénk állat – akkor támad, ha már nagyon muszáj – tehát ne piszkáld 😉
  • marását egy lódarázs csípéséhez hasonlították
  • nem halálos a mérge!
  • Itt megjegyzem: nincs Magyarországon / Európában természetben élő pók, ami halálos méreggel rendelkezne!!!
Búcsú egymástól Fotó: Nagy Zoltán
  • A fotókon, olyan “szongikat” (elnevezés nem tőlem származik) láthattok, akiket Kollár Linda nevelt. Az ő bájos történetét a szongáriai cselőpókokról itt olvashatjátok
  • Fotókat külön köszönöm Nagy Zoltánnak!
  • Linda nevelte fel az elárvult kis szongáriai cselőpókokat. A fotón az egyiket látjuk a sok közül. Mindegyiknek nevet adott, mert mindegyikük más és más “személyiséggel” rendelkezett. Több fotót is találtok, hogyan is élnek ezek a pókok.
  • Ez az a fotó – itt felül, ami megadta a gyújtópontot, hogy “na elérkezett az idő”, hogy írjak a pókokról. Írtam már nektek, hogy elkezdtem tanulni róluk! Nem is gondolnátok, hogy mi minden írnak még róluk! Amúgy megjegyzem alig találtam magyar nyelvű irodalmat a pókokról. Most Herman Ottó Magyarország pókfaunája (1876) könyvét bújom. Külön be kellett szkenneltetnem a könyvet, amit Selmecbányáról mentettek meg a Trianon idején, amikor az egész egyetem átköltözött Sopronba! A három kötetes tanulmány ma a Soproni Egyetem könyvtárában olvasható, nem kölcsönözhető!
  • Jól nézzétek meg a képet! A pókok félénk állatok, és amikor elengedte Linda, az egyik mint egy búcsúképpen megérinti az gazdája ujját…. nem tudom ….. ez a kép nagyon meghatott. Szerintem, ha szívvel nézzük ezt a képet – megértjük, hogy a pókok is lehetnek olyanok, mint a kis cicák, akik megismerik a “gazdájukat”.

De mivel is varázsoltak el engem a pókok? Hát elmondom nektek – pár érdekesség róluk – általában:

  • legváltozatosabb vadászok a világon: lesben állnak, futnak, hálót szőnek vagy dobnak, vagy mint a kaméleonok várják, hogy szó szerint beleszálljon a karjaikba a finom legyecske (hmm)
  • BIZTONSÁGTECHNOLÓGIA: a pókselyem az egy csodás anyag (fehérje), amiből akár golyóállómellényt is lehet készíteni – jobb a szakítószilárdsága mint az acélnak!
  • EGÉSZSÉGVÉDELEM: a pókháló sebgyógyító
  • a pókháló antibakteriális és antivírus hatású, tehát tisztítja a levegőt
  • lakásainkban élő pókok vigyáznak az egészségünkre, mert olyan betegséghordozó rovarokat esznek meg, amik kórokozókat terjesztenek
  • ORVOSTUDOMÁNY: pókselyemhez hasonló anyagot szerettek volna előállítani, hogy tudjanak kényes műtétekkor sebeket bevarrni pl szemműtét
  • UDVARLÁS: a pók nőstények megdolgoztatják a hímeket kegyeikért – tánccal? illattal? türelemmel? ajándékkal? Változatos a paletta! Ha nem tetszik – akkor fusson a hím amerre lát!
  • UTÓDNEVELÉS: a pókok igazi szülők, mint az emlősök úgy viselkednek a kicsinyeikkel
  • MEZŐGAZDASÁG szempontjából is nagyon fontos szerepük van – kártevőket vadásznak le
  • némelyikük 4000 méter magasban is tudnak repülni
  • 25 méterre is ki tudják lőni a pókselymüket!
  • egy keresztespók selyemfonalát akár 50 méterre is ki lehet húzni!

NAGY általánosságban írtam a pókokról. Ezeket majd későbbi bejegyzéseimben kifejtem. Ez csak a “mézesmadzag” 🙂

Ennek a bejegyzésnek csak egy célja volt, hogy felkeltse az érdeklődést a pókok iránt, ha nem is szeretted meg őket ezután sem, sebaj, de egy dologra kérlek – ha találsz egyet akkor ne csapd össze, hanem egy pohárral fogd meg és vidd ki a szabadba! Persze nem télen. Pókbefogásról majd egy másik bejegyzésemben írok.

Látjátok – nem is gondoltátok volna milyen csodálatosak a pókok, igaz? Talán most már másképp néztek rájuk. Gondolj arra, ők jobban félnek, mint te!

Ha valakit jobban érdekelnének a pókok, a Facebookon van egy csoport, ahol sok minden más rovar mellett, pókok fotóit is feltöltheted, sok laikusokkal és nem laikussal együtt, hogy megtudd milyen pók “dolgozik” a szobád sarkában! Én ebben a csoportban találtam Linda történetét a “szongikról.”

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton köszönöm meg Kollár Lindának, hogy megmentette azokat a kis pókokat, hogy Nagy Zoltán le tudja fotózni, milyen kedves állatok is valójában a pókok.

A természet nem ismer határokat!

Szeretettel: Tislér Dia, természetvédelmi mérnök és túravezető a Fertő-tájon határon innen és túl