blog

Szabadságra mentem

Amennyire rövid volt a szezon – olyan intenzív is! Eszméletlen gyorsan elment ez a pár hónap, szuper élményekkel és emberekkel! Úgy döntöttem; szabadságolom magam! Így szeptember 4. – és 6. között nem vagyok elérhető telefonon!

Ha szeretnétek jönni már a következő héten “Madárles pirkadatkor Mekszikópusztán” programra, nincs akadálya. Írjatok emailt ([email protected]) és a megadott telefonszámot visszahívom! Köszönöm!

Jövő héten is vár ránk a természet!

😊
blog

Herbamesék: Kocsis Julianna csodás rózsateája

Ismét eltelt egy hét és még nem is meséltem Nektek a legutóbbi kóstolós programról.

Julianna középen -Mosoly az arcokon (Fotó a résztvevők engedélyével)

Ezúttal Kocsis Juliannát, fitoterapeutát hívtam meg, aki nagyon jól ismeri a növények gyógyhatásait és hozta otthont termesztett damaszkuszi rózsából készített “Szépségteáját”, sütieit, lekvárjait ill rózsaszörpjét!

Az asztal ismét “terülj-terülj” asztalkává vált!(Az asztalon mindenféle finomság volt.Részletesen itt a bejegyzés végén olvashatsz!)

Szépen – miközben mindenki jóízűen evett – nagy érdeklődéssel figyelt Juliannára.

Emellett mesélt nekünk a kiegyensúlyozott életmódról, – érdeklődés után a házilag készíthető laktózmentes tejekről. “(..) és készítek egy mandulatejet!” -mondta.Mindenki csodálkozott ezen,hogy van ez?!Ennyire egyszerű lenne?!

Julianna nyugodt bájával, kedvességével, szépségével hívja fel a figyelmet magára! Lehet, csupán a damaszkuszi rózsa “Szépségtea” lenne a titka?!Nem hiszem.Julianna mesélt a test- lélek harmóniájáról is,hogy mennyire fontos,hogy figyeljünk az elegendő alvásra, táplálkozásra;azon belül,hogy együnk sok zöldséget,gyümölcsöt!

A program során természetesen fogtak kis segítőink bogarat,lepkét; ami csak elénk került:)

Meséltem a Bemutatómajorság kiállításán a tájat alakító halaszatról,nádaratásról és egyéb rétgazdálkodási módról.

A kóstolón a következő étkeket ízlelhették meg a vendégeim és egyúttal telitömhették hasukat:)

-rózsatea,rózsaszirup,sütik: Kocsis Julianna,Herbamesék

-borok, Molnár Tibor, borász:Vincellér Borház és Borbirtok

-kenyér: Juronits Norbert,Lipóti Pékség,Fertőd

-sajtok: Kriskó Ádám és Zsófia, Kriskó Sajtműhely

-zölddió lekvár:Márk Attiláné

-fenyőrügylekvár:Németh Viktória, kistermelő, Sopron Új-Hermes utca 16.

-almás levendulás lekvár:Fertődi szörp

-zöldségek,gyümölcsök: Hegykői piac

-bivaly – és szürkemarhaszalámi: Fertő – Hanság Nemzeti Park

-szóda,vendéglátáshoz szükséges eszközök:Tornácos Ház,Hegykő

-virág: Kelemenné Eszter, Napraforgó Virág és Ajándékbolt

Köszönet illeti mint minden alkalommal a lovaskocsist és lovait!Először jött velünk a 4 hónapos Nelli a csikó:)

A természet nem ismer határokat!

(Info: a program 2020. augusztus 8-án valósult meg)

blog

2020 első kóstolós programján – Vincellér, Molnár Tibor borkóstolója

Arra gondoltam, hogy idén megleplek benneteket valami újdonsággal. Így jött az ötlet, hogy minden alkalomra meghívok egy termelőt, aki személyesen bemutathatja finomságait, illetve italait. Hiszen ki tudna jobban mesélni az adott termék előállításáról, belefektetett munkájáról, mint maga az elkészítője 🙂

Idei első “Lovaskocsikázás madárlessel és kóstolóval a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba” c. programra Molnár Tibort( “Titi”) kértem meg, hogy prezentálja egy – két borát, és alkoholmentes italait. (Mert hogy ilyen is van 🙂

Titi annyira megörült a felkérésnek, hogy azonnal mondta is, hogy nem csak a kóstoló idejére jönne, hanem az egész programon részt venne! Először alig hittem a fülemnek – megmondom nektek őszintén – mivel Titi nagyon elfoglalt! Ezért már nagyon vártam ezt a programot! Hiszen – végre!!! – eljött a “gólyás – borász (lásd: Vincellér logo) programomra! Én voltam már nála borkóstolón 😉

Molnár Tiborról itt tudtok bővebben olvasni illetve a Tornácos Ház youtube csatornáján láthattok róla egy bemutatkozó videót.

Titi majd’ kiesett a kocsiból, annyira madarászott :):)

Titi az egész úton érdeklődően figyelt – mint azt a fotók is bizonyítják 😉 – de ha a természet – tájhasználat kapcsolatáról meséltem, akkor ezt kiegészítette egy borász észrevételeivel. Annyira szuper, hogy megtudhattuk, hogy igenis lehet úgy borászkodni, hogy közben a természetet is figyelembe vesszük. Természetesen láttunk seregélyeket is, Titinek a szemöldöke se rebbent! (Biztos tudjátok, hogy a seregélyek, mennyi kárt tesznek a szőlő ültetvényeken.) A csőszöknek van dolguk bőven, csak miután a madarak már sehol máshol nem találnak élelmet.

A véleményem a seregélyről az, – ha kérdezitek: Mivel rengeteg élelem koncentrálódik egy helyen, ezért a seregélyek populációja is robbanásszerűen megnövekedett. Nincs annyi természetes ellensége sem. Tehát “ördögi kör”. Nem a seregély tehet arról, hogy felborult a természetes rend….

Titiről az előbbiekben megadott elérhetőségeken informálódhattok. De amit én sem tudtam róla,hogy egy cseh borászokat bemutató kiállításon találkozott japánokkal, akik meghívták őt hazájukba. Azóta rendszeresen ad el bort e messzi vidéken is! Nagyon büszke vagyok rá! (“Csak így tovább Titi!”) Mert ez is bizonyítja, hogy nem csak nekünk ízlenek borai, hanem e messzi ország lakóinak is!

Íme pár fotó a programról:

Fotók: a résztvevők engedélyével

Ezúton szeretném megköszönni a helyi termelőknek a felajánlásokat! Íme a lista:

És külön köszönet a Fertő – Hanság Nemzeti Parknak, hogy lehetővé tette kóstolónkat Lászlómajor – Bemutatómajorságában, ahol a Fertő -tájat ill. a Hanságot alakító eszközöket bemutathattam!

A program nem jöhetett volna létre a KOWA Optimed, Düsseldorf illetve a Hegykői Önkormányzat (lovaskocsi) támogatása nélkül!

Csodás napunk volt! Sokat nevettünk, ettünk, ittunk és jókat madarászkodtunk a 34 fokos hőség ellenére is! Köszönöm nektek, hogy együtt lehettünk!

Következő program 2020. július 18-án! Várom az előzetes jelentkezéseteket 🙂

Tislér Diána [email protected] vagy +36 70 2298483

2020, állatok, blog, Elgondolkodtató, Élmények, Fertő-táj, gyurgyalag, Madarak, Vándormadarak

Találkozás a gyurgyalagokkal

Szokásos reggeli futás közben találkoztam idén először a gyurgyalagokkal! Az erdősáv megszakadt egy fiatal erdőtelepítéssel. Sütött a nap, kéklett az ég, a seregélyek repkedtek élelemmel a csőrükben – viszik a kicsiknek!

Egyszer csak látom, hogy előttem egy őzbak megy át a nyiladékon és megáll…megálltam…figyeltük egymást…először nem félt, majd egy picit nekiiramodott…pár méteren belül ismét megállt, mintha csak azt mondta volna magának: “nyugi öcsi! nincs gáz. ez csak egy futó ‘simabőrű'” Majd szépen nyugodtan besétált az erdősávba…

Kb. 50 méterre lehettem tőle, csodálatos volt! Talán ez volt, az ami leállított…Talán egy találkozásra akart lelassítani:“hahó mindjárt itt vannak!” Felnéztem….

Igen, ott voltak, repkedtek felettem a gyurgyalagok csodás színes pompájukban! Talán csak 6 méterre lehettek felettem – épp reggeliztek! Gondolom, megéheztek a tegnapi hosszú esős nap után.

Először seregélyekkel repültek, oda-vissza a nyitott rét (erdőtelepítés) és az erdősáv között…némely felült egy – egy vadgesztenyefára és csak nézte a többieket. Vagy ő is csak hálát adott:“végre! étel” Persze én másért adtam hálát….és kitört belőlem:“Sziasztok!!” És mintha csak hallották volna, visszarepültek fölém, hogy ők is üdvözöljenek. Láttam, ahogy lefordította fejét, hogy megnézze, ki kiabál itt?! 🙂 Sokan voltak, talán voltak 15-en vagy akár 20-an! Olyan gyorsan történt minden!

Én ott csak álltam, futástól lihegve, izzadtan; még a szél is fújt…. én csak ámultam. Szívem hevesen kalapált, de már nem a futástól… hanem a boldogságtól!

….és ők, mint a “széllovasok” tennék a kedvező léghullámokat meglovagolva, néha torpedó formájú testűkkel süvítettek el felettem a szélben…

Fantasztikusan tudnak lavírozni a szélben, ők erre születtek! Több métert is összecsukott szárnnyal repültek, némelyik a farkát jól láthatóan elfordítva irányt váltott…fantasztikus akrobaták, ezt el kell ismernünk!

Meg kell értenünk; ők csak akkor élnek, ha az apró láthatatlan és látható elemek összhangban vannak! Ezért fontos a személyes és a szervezett (állami) természetvédelem.Ezeket a madarakat, főleg az élőhelyük elvesztése veszélyezteti. Illetve az élelmük csökkenése, a mi mezőgazdasági rovarirtó szereinknek “köszönhetően”.

Mindannyiunk tehet értük valamit! Nézzétek meg a hegykői példát. Megbeszéltem a Szigethi István Polgármester Úrral anno 2016-ban, hogy azt a nem – védett (!), nem használt homokfalat ne bolygassák! Meghallgatásra talált kérésem, amiért máig hálás vagyok. Kora tavasszal még a gallyakat is levágatta, hogy a ragadozók pl. nyest vagy siklófélék, ne tudják felfalni a fiókákat.

Mi is tehetünk értük valamit: pl. ha otthont szeretnénk teremteni, keressünk alternatívákat; vegyünk már egy felépült házat, amit felújíthatunk, vagy könnyűszerkezetes házat stb. , amihez már nem kell annyi homok. Lehetne folytatni a sort 🙂

Üzenem a méhészeknek: ne féltsék a méhecskéiket! A gyurgyalag csakis kizárólag, akkor fogyaszt méhet, ha sokáig nem talál élelmet – ez főleg hűvös időben fordulhat elő. Tehát legyünk okosabbak, mi emberek és ne engedjük ki a méheket, amikor hűvösre fordul az idő.Jelzem: az odúk “bedugaszolása” bűncselekmény! Bővebben az MME oldalán a gyurgyalagról itt olvashatsz.

Mondhatná egy “szuper-zöld” elme, hogy hiszen a gyurgyalagok megeszik a rovarokat (mai napra levetítve: nem rég kikelt rovarokat, lepkéket, szitakötőket)! Én találkoztam már ilyennel. Lássuk be, a halál az élettel kezdődik / folytatódik.

Ez az élet, a természet rendje. Értelmet nyerni a létezésünkben. Minden egyszer felvirágzik, maggá válik és lehull ….elpusztul, de kifejlődik belőle egy fa, vagy egy virág. Vagy akár mondhatnánk a rovarokat is. Egy egész télen át szunnyadnak gubóikban a földben, bábjaikban valahol egy védett helyen vagy éppenséggel, mint a szitakötők a vízben lárva formájában akár 3 évig is folyamatosan fejlődve….és talán több órába is telik, hogy felpumpálja a szárnyát, hogy repülni tudjon és talán talált is egy párt, akivel párosodhat…És, hogy folytatódott ma a történet?

Ma reggel is feljött a nap – eső után – és ma is kirepült… És jött a gyurgyalag, elkapta. Ennyi volt. Ennyi volt?Biztos?

A gyurgyalag több ezer kilométert repült Afrikából egészen idáig, hogy visszarepüljön a homokfalba, ahol ő is kikelt, ahol majd választottjával egy majdnem 3 méter mély üreget kivájjon, udvaroljon, tojásokat rakjon és felnevelje a fiókákat!

A csőrére visszatérve: lássuk be, nem éppen építkezésre találták ki! Mindeközben egy hónapig folyamatosan udvarol, viszi a tojónak a szebbnél szebb, és nagyobbnál nagyobb falatokat. Van mit tanulni tőlük, igaz?! Majd ha a tojó beadja a derekát, lerakja tojásait, és kotlik rajtuk majdnem ismét egy hónapot és mire kikelnek a kicsik már július van! Csupán az augusztus áll rendelkezésére a párnak, hogy gyorsan felnevelje fiókáit augusztus végére, hogy el tudjon repülni velük ismét Afrikába.

Hálás vagyok ezért a találkozásért! És ha valaki azt gondolná, hogy olyan ritkán látok itt a Fertő-tájon gyurgyalagot és ezért érint meg ennyire, az téved! A Fertő-tájon és a Hanságban gyakran látni ezt a madarat!

Azért lelkesedem, mert MINDEN alkalom egy AJÁNDÉK, amiért hálát adhatunk! Én, ma, ezért a találkozásért adok hálát! SDG

Kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy átélj minden nap valami apró csodát, amit a természet ad nekünk! Ezért, hát járj hát minden nap “nyitott szemmel és nyitott szívvel!”

A természet nem ismer határokat!

Szeretettel: Tislér Diána

természetvédelmi mérnök és túravezető határon innen és túl

ui.: Hamarosan megmutatom egy túra során ezt a csodás madarat neked, nektek:)