2020, állatok, blog, Elgondolkodtató, Élmények, Fertő-táj, gyurgyalag, Madarak, Vándormadarak

Találkozás a gyurgyalagokkal

Szokásos reggeli futás közben találkoztam idén először a gyurgyalagokkal! Az erdősáv megszakadt egy fiatal erdőtelepítéssel. Sütött a nap, kéklett az ég, a seregélyek repkedtek élelemmel a csőrükben – viszik a kicsiknek!

Egyszer csak látom, hogy előttem egy őzbak megy át a nyiladékon és megáll…megálltam…figyeltük egymást…először nem félt, majd egy picit nekiiramodott…pár méteren belül ismét megállt, mintha csak azt mondta volna magának: “nyugi öcsi! nincs gáz. ez csak egy futó ‘simabőrű'” Majd szépen nyugodtan besétált az erdősávba…

Kb. 50 méterre lehettem tőle, csodálatos volt! Talán ez volt, az ami leállított…Talán egy találkozásra akart lelassítani:“hahó mindjárt itt vannak!” Felnéztem….

Igen, ott voltak, repkedtek felettem a gyurgyalagok csodás színes pompájukban! Talán csak 6 méterre lehettek felettem – épp reggeliztek! Gondolom, megéheztek a tegnapi hosszú esős nap után.

Először seregélyekkel repültek, oda-vissza a nyitott rét (erdőtelepítés) és az erdősáv között…némely felült egy – egy vadgesztenyefára és csak nézte a többieket. Vagy ő is csak hálát adott:“végre! étel” Persze én másért adtam hálát….és kitört belőlem:“Sziasztok!!” És mintha csak hallották volna, visszarepültek fölém, hogy ők is üdvözöljenek. Láttam, ahogy lefordította fejét, hogy megnézze, ki kiabál itt?! 🙂 Sokan voltak, talán voltak 15-en vagy akár 20-an! Olyan gyorsan történt minden!

Én ott csak álltam, futástól lihegve, izzadtan; még a szél is fújt…. én csak ámultam. Szívem hevesen kalapált, de már nem a futástól… hanem a boldogságtól!

….és ők, mint a “széllovasok” tennék a kedvező léghullámokat meglovagolva, néha torpedó formájú testűkkel süvítettek el felettem a szélben…

Fantasztikusan tudnak lavírozni a szélben, ők erre születtek! Több métert is összecsukott szárnnyal repültek, némelyik a farkát jól láthatóan elfordítva irányt váltott…fantasztikus akrobaták, ezt el kell ismernünk!

Meg kell értenünk; ők csak akkor élnek, ha az apró láthatatlan és látható elemek összhangban vannak! Ezért fontos a személyes és a szervezett (állami) természetvédelem.Ezeket a madarakat, főleg az élőhelyük elvesztése veszélyezteti. Illetve az élelmük csökkenése, a mi mezőgazdasági rovarirtó szereinknek “köszönhetően”.

Mindannyiunk tehet értük valamit! Nézzétek meg a hegykői példát. Megbeszéltem a Szigethi István Polgármester Úrral anno 2016-ban, hogy azt a nem – védett (!), nem használt homokfalat ne bolygassák! Meghallgatásra talált kérésem, amiért máig hálás vagyok. Kora tavasszal még a gallyakat is levágatta, hogy a ragadozók pl. nyest vagy siklófélék, ne tudják felfalni a fiókákat.

Mi is tehetünk értük valamit: pl. ha otthont szeretnénk teremteni, keressünk alternatívákat; vegyünk már egy felépült házat, amit felújíthatunk, vagy könnyűszerkezetes házat stb. , amihez már nem kell annyi homok. Lehetne folytatni a sort 🙂

Üzenem a méhészeknek: ne féltsék a méhecskéiket! A gyurgyalag csakis kizárólag, akkor fogyaszt méhet, ha sokáig nem talál élelmet – ez főleg hűvös időben fordulhat elő. Tehát legyünk okosabbak, mi emberek és ne engedjük ki a méheket, amikor hűvösre fordul az idő.Jelzem: az odúk “bedugaszolása” bűncselekmény! Bővebben az MME oldalán a gyurgyalagról itt olvashatsz.

Mondhatná egy “szuper-zöld” elme, hogy hiszen a gyurgyalagok megeszik a rovarokat (mai napra levetítve: nem rég kikelt rovarokat, lepkéket, szitakötőket)! Én találkoztam már ilyennel. Lássuk be, a halál az élettel kezdődik / folytatódik.

Ez az élet, a természet rendje. Értelmet nyerni a létezésünkben. Minden egyszer felvirágzik, maggá válik és lehull ….elpusztul, de kifejlődik belőle egy fa, vagy egy virág. Vagy akár mondhatnánk a rovarokat is. Egy egész télen át szunnyadnak gubóikban a földben, bábjaikban valahol egy védett helyen vagy éppenséggel, mint a szitakötők a vízben lárva formájában akár 3 évig is folyamatosan fejlődve….és talán több órába is telik, hogy felpumpálja a szárnyát, hogy repülni tudjon és talán talált is egy párt, akivel párosodhat…És, hogy folytatódott ma a történet?

Ma reggel is feljött a nap – eső után – és ma is kirepült… És jött a gyurgyalag, elkapta. Ennyi volt. Ennyi volt?Biztos?

A gyurgyalag több ezer kilométert repült Afrikából egészen idáig, hogy visszarepüljön a homokfalba, ahol ő is kikelt, ahol majd választottjával egy majdnem 3 méter mély üreget kivájjon, udvaroljon, tojásokat rakjon és felnevelje a fiókákat!

A csőrére visszatérve: lássuk be, nem éppen építkezésre találták ki! Mindeközben egy hónapig folyamatosan udvarol, viszi a tojónak a szebbnél szebb, és nagyobbnál nagyobb falatokat. Van mit tanulni tőlük, igaz?! Majd ha a tojó beadja a derekát, lerakja tojásait, és kotlik rajtuk majdnem ismét egy hónapot és mire kikelnek a kicsik már július van! Csupán az augusztus áll rendelkezésére a párnak, hogy gyorsan felnevelje fiókáit augusztus végére, hogy el tudjon repülni velük ismét Afrikába.

Hálás vagyok ezért a találkozásért! És ha valaki azt gondolná, hogy olyan ritkán látok itt a Fertő-tájon gyurgyalagot és ezért érint meg ennyire, az téved! A Fertő-tájon és a Hanságban gyakran látni ezt a madarat!

Azért lelkesedem, mert MINDEN alkalom egy AJÁNDÉK, amiért hálát adhatunk! Én, ma, ezért a találkozásért adok hálát! SDG

Kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy átélj minden nap valami apró csodát, amit a természet ad nekünk! Ezért, hát járj hát minden nap “nyitott szemmel és nyitott szívvel!”

A természet nem ismer határokat!

Szeretettel: Tislér Diána

természetvédelmi mérnök és túravezető határon innen és túl

ui.: Hamarosan megmutatom egy túra során ezt a csodás madarat neked, nektek:)

2020, Egyéb, Elgondolkodtató, Fertő-táj, kastély, koronavírus, Madarak, növények

Reggeli futás az Esterházy kastély – parkerdőben

Általában reggeli bejegyzésem nincs, mert ilyenkor 8-ig futok, sosem viszek magammal telefont. Mivel az Effix Marketing erre a koronavírusos időszakban kihívást hirdetett, én is örömmel bekapcsolódtam. Ez már a 3. napi #effixkihívás, a sport.

Mint látjátok a képen: a fertődi Esterházy kastély parkerdőben a LÉSben futok. Általában háromszor egy héten, ami nem csak egészséges, de totál kikapcsol és ekkor tényleg nem “dolgozok” fejben sem, hanem csak én vagyok és a természet, ilyenkor csak “tátogatok” (értsd: csodálkozok) , ahogy mondani szoktam.

A fotó elkészült.
De van egy tanulság:

Ha futsz ne vigyél magaddal telefont, mert tuti, hogy ha valami szépet látsz, akkor megállsz – le fogod fotózni és azt szeretnéd hogy más is lássa. Amivel igazából semmi baj nincs, csakhogy ez esetben nem fogsz futni. De nem bánom: nézzétek meg milyen szép képeket sikerült készítenem a tavasz “hírnökeiről”!A madarakról sajnos nem sikerült, mert ők most “nász – izgalomban” vannak és repkednek, vagy egymást kergetve, vagy fészket építve vagy éppenséggel “kukac – beszerző – körúton” vannak, amivel etetik fiókáikat.

“Lés” erdőben futni jó, néha őzet is látok – ember ilyenkor még nincs a kastélykertben
Néhány vadgesztenye fa (Aesculus sp.) már kihajtott, hirdetve itt a tavasz
Indás ínfű (Ajuga reptans)
Foltos árvacsalán (Lamium masculatum)
“Együtt lenni jó” – szépen megférnek egymás mellett a rokonok
Kerek repkény (Glechoma hederacea)

Miközben jártam a LÉS -t azon gondolkodtam, hogy aki nem szereti a természetet, az azért van, mert nem lát és csak is kizárólag ez lehet az oka annak, hogy nem figyel oda mit tesz, mert “vak”. Nem fizikailag, hanem “szellemileg és lelkileg vakságban szenved”.

Másképp fogalmazva: hogy ne tudná az ember szeretni, tisztelni, védeni…ha lát?! Lássuk be: vakságunk miatt pusztul a Föld –

Az nem lehet, hogy aki ezt látja, az ne szeretné….és ne védené…

Ismét megfogalmazódott bennem hivatásom alapja: felnyitni az emberek szemét! A természet ezután úgyis megnyitja az emberek szívét. A célom: megtanítani az embereket szívből látni!

Ha szeretnél “szívből látni” vagy csak együtt “tátogatni” a természet csodáin, akkor szívesen látlak egy programomon.

Ne felejtsétek, amit mindig mondok a túravezetéseim végén is:

“Nyitott szemmel, nyitott szívvel!”

Sok szeretettel:

Tislér Diána

[email protected]

+36 70 229 8483

2019, bird experience, Elgondolkodtató, Élmények

Elbújtam a világ elől….

Esik az eső,vág a szél… 5 fok van…furcsa ez a május….

Bárki vitatkozhat velem: szerintem ez a klímaváltozás egyik jele.

Esik az eső és én benn vagyok a meleg szobában és azon gondolkozom, milyen csodálatos a természet. Csak egy napot próbáljunk ilyen körülmények között kinn a szabadban tölteni – biztos megbetegednénk. Persze, szuper fejlett technológiával rendelkező cuccokban, sátorban el lehetne viselni, ha épp az Iron Man versenyre készülünk.

Gondoljuk csak el: a fecskék és a gyurgyalagok már megérkeztek hosszú vándorútjukból. Készülniük kellene a tojásrakásra. Nem repül rovar, nincs élelem. A gyurgyalagok még strapásabbak, de a fecskék…..Ha több napig nem jutnak élelemhez, akkor el is pusztulhatnak. Itt tényleg az a szituáció; “túlélsz vagy meghalsz”. Akik a hosszú út során jól bekajáltak, azok jobb eséllyel indulnak.

Tegnap a csendes esőben még dalolásztak a madarak, de most szó szerint: “erre a madár se jár”.

Most van idő megállni, egy kicsit elmélkedni az elmúlt hetekről. Elbújtam a világ elől. Aki személyesen ismer talán furcsállja is: “A Dia nem pörög?” Nem! Töltődöm… és azon gondolkodom, hogy milyen hálás lehetek az elmúlt hetek madárleseiért.

Jó dolog lelassulni; csak ajánlhatom!

Annyi minden történt az elmúlt hetekben, hogy még leülni se volt időm, hogy megosszam veletek! Ezt most pótolom.

Elmúlt a Bird Experience is, amely során rengeteg új ismerettel gazdagodtam, sok kedves emberrel találkoztam. Először voltak kinn Ausztriában magyar nyelvű szakvezetések a KOWA Optimed, Düsseldorf támogatásával. Eszembe jut egy örömteli felsikító gyerekkacaj: “nézd papa ott vannak a libuskák!” Pedig 10 fok volt, csontig hatoló szél ( hőérzet: 5 fok) és a gyerekek, nagyapjukkal együtt időjárásra fittyet hányva meglesték a nyári ludak mellett a bíbicet, kis lilét, és még bütykös ásóludat is láttunk!

A túzok násza is elmúlt, csodálatos dürgést láthattunk! Emlékezetes volt, mert még kékes rétihéját is láthatunk, ami tényleg a “fehér holló” kategória!Csodálatos élmény volt! Teljes extázisba estünk, amikor mindenki csak várta – várta a “szappanbuborék” formát és semmi. Amikor pedig minden bámészkodó eltűnt körülöttünk, akkor egyszer csak feltűntek a tojók és a túzok kakas megmutatta csodás valóját! Akik elhaladtak mellettünk autóval, mindenkit leállítottunk, hogy csak egy pillanatra de lessen bele a spektívbe, ne menjen senki se úgy haza, hogy nem látta a túzok “fellépést”!

Húsvétkor lovaskocsikáztunk a nemzeti park mentén és megkóstoltuk a Tornácos Ház saját készítésű mangalicasonkája mellett a táj legfinomabb ínyencségeit! Azt gondoltuk, ezt már nem lehet tetézni, de tévedtünk; mert Kocsis Julianna (Herbamesék) eszméletlen finom boldogi rózsafánkkal lepett meg minket! (“Lovaskocsikázás kóstolóval” c. program)

A programok során ismét megbizonyosodhattam, hogy igenis van remény megmenteni a Földünket, mert ott lapul a szívekben az a gyermeki kíváncsiság és mély tisztelet e gyönyörű “teremtés” iránt!

Vitaindító beszélgetéseknek is örültem, mert az csak egyet jelent, hogy igenis foglalkozunk a környezetünk változásaival!

Hálás vagyok mindannyiotoknak, hogy eljöttetek velem ezekre a programokra! Fantasztikus napok voltak ezek! Köszönöm még egyszer, hogy mindezt átélhettem veletek!Remélem még találkozunk!

Már csak szemerkél az eső és kisütött a nap….

A természet nem ismer határokat!

Szeretettel: Dia

Elgondolkodtató

Kína gazdasági fejlődése, a környezetszennyezés, és mi

Aki már egy ideje követi a blogomat, az tudja hogy általában vidám témákat szoktam hozni, élményeket, amik majd szétvetnek és muszáj elmondanom.

“Kína gazdasági fejlődése, a környezetszennyezés, és mi” A teljes bejegyzés megtekintése