Egyéb

Lovaskocsis túra, a nyulak, az egyszarvú és a hegykői majális

Azért jelentkezek csupán most blog bejegyzésemmel, mert annyi minden történt, hogy csuda! Vasárnap lovaskocsikáztunk, és a hegykői majálison is résztvehettem.

Kezdjük az elején…

Egy kedves visszatérő vendégem; Böbe elhozta kis családját a Fertő-tájra. Kicsik és nagyok egyaránt jól éreztük magunkat. A megtisztelő érdeklődés felemelő érzés volt!

Kalandosan indult a programunk, mert ahogy elértük a nemzeti park szélét, gazdálkodók éppen automatával öntöztek, így meg kellett oldani azt a helyzetet,hogy az útunkba “spriccelő” vízsugár minél rövidebb ideig érjen bennünket. Toni bácsi, a lovaskocsisunk, nem habozott sokáig; meghajtotta Jacket és Jägert (lovakat) és vágtába átvágtunk az öntözés sugarán! Nagy kacaj és nem utolsó sorban az elmaradhatatlan felfrissülés járt a kalanddal!

Utunk során láttunk -a kisebbek nagy örömére- mezei nyulakat, ahogy éppen rodeóztak a mezőn. Érthető hiszen a territórium fenntartása a kan nyulak jelenlegi legnagyobb feladata. A nőstény nyulak már nevelik a kis nyuszikat, hogy majd felnőve a most kifejlett nyulak helyére beálljanak.

Madarászkodtunk is természetesen- a kicsik tanulták, hogyan kell használni a spektívet, amibe ügyesen egy szemmel belekukkantottak.

A képen látható kis fiú, óvodás még, de nagyon hamar megtanulta használni ezt a távcsövet. Ami legmegkapóbb volt talán a családnak a Lászlómajorban látott állatok, illetve a mekszikói útról látható réteken éppen totyogó kis libuskák, amelyeket a nyári ludak nevelnek.

                                          

A fő szenzáció persze a kis csikó volt egy helyi lovardánál. Igaz nem egy szarvú volt, de így is a gyerekek körében nagy népszerűségre tett szert. Nem kell mondanom, hogy a lányok voltak az igazi “egyszarvú” rajongók!!!

Köszönöm még egyszer Böbének, hogy eljött -jó volt újra látni őt- és elhozta családját is!Várlak benneteket vissza!

A hegykői majális pediglen olyan szuper volt kedden, hogy mindenkinek csak ajánlhatom! Hegykő egy édes kis falu a Fertő déli partján. Vidám, laza, mosolygós nap, amikor az emberek jönnek egy kosárnyi finomsággal, kisbabával és kutyusokkal! Emellett a színpadon szólt egy kis jazz, vagy egy blues….sült a pisztráng illata a levegőben, kézművesek mellett pedig nekem is jutott asztal, amit külön köszönök a Hegykői Önkormányzatnak, és a Fertő-táj Alpokalja Leader Egyesületnek!

Itt találkozhattam helyiekkel- veletek- és itt szeretném megköszönni nektek a beszélgetéseket, köszönöm nektek fertőhomokiak, hegykőiek és kópháziak és mindenkinek, akik odajöttetek és így volt alkalmunk megismerkedni egymással! Felismertük, hogy habár még idegenek vagyunk egymásnak, de van egy közös pont, amiben hasonlóak vagyunk; és ez nem más mint az; hogy szeretünk itt élni, szeretjük a Fertő-tájat és a Hanságot titokzatosságával és bájával együtt!