Élmények

“Vihartúra”

Tartozom egy történettel…

Az a bizonyos “vihartúra” történetével…

Ez a bejegyzés ezeken a forró nyári napokon biztos jól fog esni.

“Lovaskocsikázás madárlessel”

című programra megtelt a kocsi kicsikkel és nagyokkal. Csodálatos verőfényes napsütésben indultunk, még a program elején még meg is köszöntem a csapatnak, hogy ilyen szuper időt hoztak magukkal.

Minden túra elején izgulok, mert sosem lehet tudni, mit látunk aznap…a meglepetés így sem maradt el. De más formában, mint ahogy én azt gondoltam.

Alig indultunk el, nagy sötét felhők gyülekeztek felettünk! És egyszer csak lecsapott! Meglepetésszerűen öntött el minket az eső..de az még hagyján lett volna, eszméletlenül vágott a szél is!!!!

Így Toni bácsival úgy döntöttünk, hogy beállunk egy fasor mellé, hogy védjen minket az oldalszél által hordott víztől.

A vihar közben a csapat mindvégig nyugodt maradt – amiért külön hálás vagyok nektek :).

Elég abszurd volt a kép….vág a szél..zuhog..a fák hajladoznak, a hallgatóság beburkolózik…és közben figyeli amint elmesélem Hany Istók történetét.

Egyébként pont jó volt a “körítés” – itt a nyári záporra gondolok- és így még izgalmasabb volt a “story”. Tátott szájjal hallgatták a  gyerekek:) Nagyon aranyosak voltak!

A zápor max. 20 percig tarthatott, és utána csodálatos napsütés fogadott minket a Vasfüggöny emlékhelynél, ahol tövisszúró gébicset, sőt vörösgémet is láttunk!!!Aminek külön örülök! A fa tetején ült ez a félénk gémféle, éppen szárítgatta magát a napon.

Az elvonuló felhők és a beszűrődő fények….-ááá le se tudom írni, fantasztikus volt!

A természet mindig más arcát mutatja meg és hálás vagyok, hogy ezt is megélhettük, mert a vihar utáni napsütés felüdítő volt!

Köszönöm még egyszer a csapatnak, hogy ilyen türelmes és megértő volt -igaz nagy zuhiban nem is volt választásunk.

Jegyezzük meg:

“A természet nem ismer határokat!”

A képek magukért beszélnek, köszönöm Heninek és Tamásnak:)